Aki nézte a Jóbarátok című sorozatot, bizonyosan ismerősnek találja a fenti idézetet. Sajnos mostanában ezt a mondatot egyre gyakrabban idézem, amikor a beérkező jelentkezők önéletrajzait olvasom. Már korántsem a stílussal, formai megfeleléssel, tagolással... stb. van a baj. Hanem a tartalommal. A tartalommal, ami az önéletrajz lelke. És hogy mi a gondom vele? Előfordul, hogy egy álláskereső kifelejt adatokat egy önéletrajzból, emberből vagyunk, hibázunk, okés. Még az is rendben, ha éppen az egyik fő elérhetőséget, a mobilszámunkat felejtjük el megadni, mert utólag, bár kényelmetlenebb, de elküldhető. De hogy miért is idézem folyton Janice Litman Goralnik-ot?  Amikor kapok egy jelentkezést egy informatikai állásra olyantól, aki eddig felszolgáló volt,vagy programozóra aki eddig biztosítási ügynök volt, vagy amikor nem a fővárosba keresek munkatársat, és ez a hirdetésben szerepel kiemelten, és jelentkezik valaki a fővárosból, majd a telefonban kiderül, hogy költözés szóba sem jöhet, no ilyenkor hagyják el a számat az említett szavak. És hogy miért? 

Teljesen megértem, hogy van amikor az ember már bármi munkát bevállalna, és van az az élethelyzet is, amikor nem válogathatunk az állások között. De vegyük észre, hogy semmi előnyünk nem származik abból, ha mindenre jelentkezünk, sőt amikor egy közvetítőnél jelentkezünk egyszerre több, egymástól teljesen eltérő állásajánlatra, na akkor meg bizonyosan vidám perceket okozunk a tanácsadónak, és boritékolhatjuk az elutasítást. Amikor jelentkezünk egy állásajánlatra, olvassuk végig a hirdetést, hiszen azért írták ;) Nézzük végig, megfelelünk-e az elvárásoknak, a feladat nekünk való-e.

Volt egy időszak amikor "divat" volt túlzó álláshírdetéseket feladni, és csodaembereket keresni. Ez szerencsére elmúlt, a manapság használatos hirdetések erős többségben fedik a valóságot.("Tisztelet" a kivételnek.) Ezért ha nem értünk adott dologhoz, amit kérnek a hirdetésben, ne adjuk be  a jelentkezésünket, vagy ha beadjuk, indokoljuk meg a miértet. Előfordulhat, már én is találkoztam olyannal, akinek nem volt pl. fejlesztői végzettsége, de otthon, meg a haverokkal folyton fejlesztgettek, és a gyakorlati tudása iskola nélkül is verte az egyetemen végzett programozók tudását. Ha korrekt indoklást tudunk adni arra, hogy pl. vendéglátós múlttal miért pályázunk meg egy informatikai állást, javulnak az esélyeink arra, hogy behívjanak állásinterjúra. Sokan vannak, akik tanultak valahol, valamit, majd az élet egész más mederbe terelte őket. Lehet, hogy a végzettségük nincs meg az adott munkakörre, de meg lehet a tapasztalatuk az affinitásuk az érdeklődésük.

Szeretem, amikor interjún a jelölt mesél a hobbijáról, meg hogy mennyire érdekli őt a gazdaság, meg a politika. Majd megjegyzem, hogy ez tök jó, és milyen újságokat olvas annak érdekében hogy frissen tartsa a tudását, és akkor hopp, semmi újságcím nem jut eszébe, vagy éppen teljesen általános magazinokat sorol fel, ami nemes dolog, de megintcsak ferdítés esete forog fenn, és az amit az önéletrajzban leírtunk, nem fedi a valóságot, így az esély a pozíció elnyerésére igencsak lecsökken.

Tehát, igenis vegyük a fáradságot, és olvassuk végig az álláshirdetést, amire jelentkezünk, majd mérlegeljünk, megfelelőek vagyunk-e. Ha igen, jelentkezzünk, ha nem, de meg tudjuk indokolni, miért lennénk jók (hozzáteszem, erre szolgálna a Motivációs levél...)   akkor is jelentkezzünk, de ha nem vagyunk rá alkalmasak, érveink sincsenek, csak mások idejét raboljuk, és magunknak okozunk negatív perceket újabb és újabb elutasítások meghallgatásával, elolvasásával.

Név

Email

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Kérjük jelölje be hogy elfogadja az Adatvédelmi nyilatkozatot.

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés