Tisztelt Budaházi Péter!

Akkor én most megpróbálom Önnek "megmondani a frankót". Mint az elmúlt években többször állást keresni kényszerülő ember írom a következőket. A környezetemben azt tapasztaltam, hogy az emberek a következő "jó" tanácsokkal látják el egymást: "Mindegy, hogy milyen a munka, vállald el gyorsan, majd ha jön valami jobb, továbbállsz." Ha meg valaki "felül" az ilyen "jótanácsnak" és továbbáll egy új munka kedvéért, megszégyenítik, hogy "ugyan már, miért nem volt jó a munkahelyed". Ha az ember egy olyan állást vállal el, amihez nem sok humora van, akkor az első adandó alkalommal el is hagyja azt egy másik kedvéért.
A másik dolog, hogy sok helyen hosszú heteket töltenek az interjúztatással. (Egy körös, két körös, sok körös interjúk). Azt senki nem kérdi meg az emberektől, hogy addig is, amíg megtalálják az "álomállást" (vagyis amiben szeretnének évekig dolgozni), miből fizetnek csekkeket. A válaszom: Abból, hogy elvállalnak bármit, amiből viszont egyből "dobbantanak" is, ha valami más adódik.
Vagyis, amikor bejelentkeznek Önnél interjúra, akkor azért teszik, mert a környezetük azt mondja, hogy jó lesz addig is, amíg nem találsz mást. Közben meg nem szeretnék elvállalni. De ezt manapság nem lehet bevállalni a család és a barátok előtt, mert (alacsonyabb társadalmi szint esetén legalábbis) mindjárt naplopónak bélyegzik az embert. ("Vissza mertél mondani egy állást, amikor több százan szívesen elvállalnák?, "Nem is akarsz dolgozni, mert nem vállalod el a legelső lehetőséget!" - Ilyen és ehhez hasonló reakciókat kap a "kisember" a családtól, barátoktól, a környezetétől. )
Ami pedig a fix bért illeti. Lehet, hogy fix, de mennyi? A minimálbérnél nem sokkal több? Az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez pedig kevés. Igen, ilyenkor szokott az a reakció lenni, hogy miért nem tanult az ember fia/lánya? Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy az is megérne egy misét, vajon az emberek nagy része miért vállal a képzettsége alatti szinten munkát?

Tisztelt Budaházi Péter!

Ismerősnek találtam a megszólalását, gondolatfelvetését. Vajon hogyan gondolkodnak, miért cselekednek így azok az emberek, akik nem jelennek meg egy megbeszélt időpontban, vissza sem telefonálnak, vagy fel sem veszik a telefont…
Én egy kisebb építőipari vállalkozásnál dolgozom, mint „mindenes” munkakörben. Saját tapasztalatomat szeretném megosztani, és nem általánosításként írom a következőket.
Hozzánk jelentkezőknél is hasonló a helyzet, az elején nagy az érdeklődés, aztán vagy visszajönnek, vagy nem. Aki ige az esetenként pár hónapot marad, aztán majdnem szó nélkül eltűnik. Pedig rendes fizetést kapnak, bejelentett állással.
Rákérdeztem pár ilyen embernél mért csinálják, hogy hamar elmennek, és nem számít utána mi lesz velük? Máshol esetleg nem is lesznek bejelentve, így nem lesznek meg a nyugdíjhoz szükséges éveik száma?
A válasz többeknél is hasonló volt, és talán közhely is már: „mi fizikai dolgozók vagyunk, a nyugdíjas éveket már úgysem érjük meg, és ha jön egy jobb álláslehetőség, mint ez akkor megyünk.”
Sokan vannak akik még a következő hónapra sem gondolnak előre, se magukra, se a családjukra. Pillanatnyi benyomások, hírek, érzések alapján döntenek, nem számít semmi, majd csak lesz valami alapon döntenek. Többfajta értékrendszer hiánya látható ezeknél az embereknél, és ezért viselkednek így.
Persze ezek nem teljesen fedik valóságot, más okok is lehetnek ezen kívül. Többen vannak a „rendesen” dolgozóink között, csak azt a pár megtörtént esetet, és ebből szerzett információt gondoltam elmondani.

Kedves Budaházi Péter!

Először én leszögezném, hogy én eleve olyan helyre el se megyek, ahol fejvadász cég kerül közbeiktatásra, már a fejvadász céghez sem. Hoszzú évek tapasztalata, hogy sajnos nem bízom ebben a szakmában... Sajnos nem értem, hogy nem fordul meg a fejében, hogy Ön nem a megfelelő embert választotta, Ön hibázott, amikor Ön az emberi tulajdonságokat hivatott vizsgálni, a szakmaiság az más kérdés ahhoz vagy értenek a fejvadászok vagy nem (többnyire nem). Én kicsit más területen dolgozom és az Ön fejvadász cégéről nincs és nem is lehet véleményem, viszont sajnos az írásából beigazolódni látom az eddigi tapasztalataimat, Önök nem tévednek, csak az emberek megbazhatatlanok. Ebből arra következtethetnénk, hogy valamit rosszul csinál, ráadásul, ha bizalommal fordulnának Önhöz /Önökhöz, őszintén elmondanák, mi a probléma az adott munkahellyel. Aki ilyen munkát végez jó ha rendelkezik empátiával, önismerettel, ha nem akkor ne csinálja. Ez az én őszinte véleményem. Mellesleg csidálkozik, hogy mindenki bizonytalan, bizalmatlan? Ráadásul a munkanélküliség egész sor lelki nehészséggel jár (de remélem tanult róla), vannak különböző egyénileg kissé eltérő fázisai, ami előnytelenül befolyásolja az egyén elhelyezkedését. Kérem értse meg az embereket, vagy képezze magát tovább, megéri, elégedettebb lesz a munkájával, lehet, hogy még fiatal és az idő megoldja a problémát, vagy túl régóta végzi ezt a munkát és belefásult. Igazából nem tudom ennyiből eldönteni, de inkább nézzen Ön is új állás után (legálább kicsit megtapasztalja a másik oldalt), szükség esetén keressen fel egy pszichológust, mert ez így nem jó senkinek, főleg Önnek nem.