Az elmúlt hetekben több ismerősömmel beszélgettem és kerültem "konfliktusba" a siker fogalma miatt. Gyakran halljuk, hogy ez meg az milyen sikeres az életben, munkában, valahol. De vajon mi is a siker? Vagy inkább mi számít sikernek? A baráti beszélgetéseim során arra jutottam, amire szerintem mindenki jutna: a siker egy szubjektív dolog. 

Vannak sztereotípiák, hogy azt tekintjük sikeresnek, akinek sok pénze van, nagy háza, szuper kocsija, hajója stb. De vajon tényleg ez a siker mérőszáma? Sikeresebb-e az az ember, akinek megvan minden anyagi java, mint az, aki boldog kapcsolatban él? És össze lehet egyáltalán hasonlítani a munka sikerét a párkapcsolati sikerekkel? És ha nem, akkor mit is jelent az hogy: sikeres?   Van akinek az a siker, hogy elad valamit, van akinek az, hogy 1.500 Ft-ot költ egy koktélra, van akinek az, hogy gyermeke születik, megint másnak az, hogy ma is új barátja/barátnője van… :). A siker egy nagyon nehezen megfogható dolog. Úgy vélem, mindenkinek magának kell tudnia, számára mit is jelent a siker. 

És mindez erősen korfüggő, legalábbis ezt tapasztalom. Minél érettebb korban van az ember, annál inkább nem az anyagi javak határozzák meg a sikerét. Fiatalon persze nagyobb szerepet játszik a pénz, az anyagi függetlenség... Furcsa, hogy fiatalok 20-25 évesen ugyanazt akarják elérni, mint amit mások 30-35 évesen értek el, és teljesen le vannak lombozva, hogy nekik miért nincs meg mindaz, ami az idősebbnek megvan. De miért kéne meglennie? Vajon az a valaki, akihez hasonlítjuk magunkat, abban a korban, ahol mi járunk, vajon hol tartott? Az új generáció "betegsége"  a türelmetlenség, a "minden most azonnal" szindróma.(Mintha minden letölthető lenne az internetről :)) Ha a másiknak már van, akkor nekem is kell. Ha van valaki, aki 30 évesen megveszi a lakását, akkor a 25 éves is azonnal akar egyet. De elfelejti, hogy az a 30 éves az elmúlt 5 évben erre a lakásra spórolt. 

40 felett vajon az a siker, ha valami maradandót akarunk alkotni? Családot felnevelni? Házat építeni? Körbeutazni a Földet? Vagy eljutni egy nagyvállalat vezetői posztjába? Esetleg elindítani/fellendíteni egy sikeres vállalkozást? Ezek mind-mind sikerek, a magánemberek saját sikerei. 

Úgy vélem, a maga nemében sokkal többen vagyunk sikeresek, mint azt gondoljuk, csak rossz valakihez hasonlítjuk magunkat, és ezért alulértékeljük saját teljesítményünket, vagy éppen túlértékeljük saját szerepünket. Volt egyszer egy - bevallom nem túl kellemes - "veszekedésem" amikor is a vitapartnerem elkezdett osztani, hogyan is kellene vezetnem a céget, hogy jobban kéne hajtanom a kollegákat, keményebbnek kéne legyek... mire én csak annyit feleltem, hogy "Lehet, de én így boldog vagyok". Ezután csöndben maradt. És akkor jöttem rá, hogy a boldogság az egyik legnagyobb siker, amit ember elérhet. Húúúúúú, na ez nagyon Ghandi-san hangzik tudom :) Kíváncsi lennék, kinek mi a siker. Aki olvassa a bejegyzést, írja be kommentbe, neki mi a siker. Mikor érezné azt, hogy na most már hátradőlhetek a fotelben, megcselekedtem amit megkövetelt a haza, és sikeres vagyok. Én még korán sem érzem azt hogy sikeres lennék, bár van aki ekként vélekedik, van aki meg azt mondja, az utam elején járok. Mindkettőnek igaza van. Az ő szemükben, az ő értékrendjükben biztosan. Véleményem szerint sokkal több siker ér minket, mint amiről tudunk, mert sikernek sajnos csak a nagy dolgokat tekintjük. Van akinek mondjuk már az is siker, hogy a mai munkanapját is túlélte :)

De most komolyan. Tőlem szokatlan módon, de tényleg komolyan: Neked mi a siker?

Név

Email

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Kérjük jelölje be hogy elfogadja az Adatvédelmi nyilatkozatot.

Küldés