Szavazás
Legolvasottabb
hirdetés
| Kommunikáció, avagy mikor legyen nagy a szánk? |
 |
 |
| Írta: Losoncz Péter | |||
| 2010. március 02. kedd, 10:39 | |||
|
Szinte semelyik ember sem rendelkezik azzal a különleges képesség, hogy tudja mikor nyissa vagy mikor tartsa zárva a száját a munkahelyén. Olyat mindenki ismer, aki bármikor, bárkinek megmondja a véleményét. Ők azok a kollégák, akik személye gyorsan cserélődik környezetünkben. De most vessünk egy pillantást az ellenpólusra is. Ránk, a többségre, azokra a szürke eminenciásokra, akik minden nyűgük ellenére szorgosan hajtják a kereket és a cégük elengedhetetlen részeivé váltak. Azokra, akik évek óta ülnek ugyanabban a pozícióban, ugyanazt a kiváló teljesítményt produkálva. Jó ez így nekünk? Ez az álom munkakörünk? Elég a fizetésünk? Ugyanazon a szinten akarunk maradni a céges hierarchiában? Elutasítjuk a fejlődést a tanulást?- Ha mindenre nem a válasz, akkor nem ott dolgozunk vagy nem olyan körülmények között, hogy maradéktalanul jól érezzük magunkat. Ezért, ha úgy érezzük, hogy már eleget tettünk le az asztalra, mégsem állt ezzel szemben megfelelő honorálás, akkor ne legyünk restek erről informálnunk a felettesünket erről.
Ezzel nem azt mondom, hogy CSAPJUNK az asztalra, vagy borítsuk főnökünkre az íróasztalt és az irodai szemetest, hanem óvatosan juttassuk tudomására elégedetlenségünket. Először is keressünk olyan továbbképzéseket, amik államilag támogatottak, vagy amiket le lehet írni a cég nyereségéből, így szinte plusz költséggel nem járnának, és amik a továbbfejlődésünkhöz passzolnak. Ezzel mindjárt három jelzést is továbbítunk felettesünk felé. Egy, hogy akarunk fejlődni, többet akarunk magunkból kihozni. Kettő, hogy elégedetlenek vagyunk a jelenlegi pozíciónkkal. Három, hogy HOPPÁ, jó lesz odafigyelni, hiszen ebben az alkalmazottban ott van a potencia és az akarás, akár többre is érdemes lehet. Amennyiben nem ezt az utat választjuk, akkor szedjük össze a bátorságunkat, kopogjunk be a sárkány barlangjába, és kérjünk egy időpontot egy 10-15 perces beszélgetésre. Mikor erre kerül a sor, kérdezzük meg főnökünket, hogy mennyire elégedett a munkánkkal? Legyünk felkészülve arra is, hogy esetleg negatív kritikát kapunk, de ennek is örüljünk, hisz akkor van esélyünk változtatni, mielőtt elköszönnének tőlünk. Ám, ha mégis reálisan láttuk magunkat és dicséretek hangzanak el, akkor KÉRJÜNK SEGÍTSÉGET abban, hogy mit kellene tegyünk ahhoz, hogy fizetésünk nőhessen, a ranglétrán feljebb kerülhessünk. A segítségkérés azért fontos, mert akkor a mindenkiben benne rejtőző rosszat és jót egy füst alatt használjuk ki. A jó, hogy segítséget kérnek tőle, karitatívkodhat. A rossz oldal pedig, hogy ezzel megmutatjuk, hogy ő felettünk áll, hogy az ő döntése szükséges a mi boldogulásunkhoz. Bár csúnya dolog, de ezzel a mindenkiben kisebb-nagyobb mértékben jelenlevő önzésnek és hatalomvágynak nyitunk egy kis csapot, ami nekünk mossa ki majd a medret. Ezután pedig próbáljuk pontosan követni új mentorunk a tanácsait, és az ő sikerének fogja érezni a mi előrejutásunkat. Szóval ne nagyra nyissuk a szánkat és várjuk a nem létező sült galambot, hátha valahogy belerepül, hanem megfontoltan, irányítottan, higgadtan kommunikáljunk és az eredmény nem marad el. Olvasták: 259 Hozzászólások (2)
... Írta: G. Ági, March 02, 2010
Bizony, nem árt fejlődni, ha valaki blogot ír, főleg egy ilyen oldalon... Vagy legalább átolvastatni valakivel megjelenés előtt az anyagot. Egyébként meg önismeret, önbecsülés, asszertív kommunikáció, a tanácsok jók... + egy jó lektor! És bizony, mindenki a maga szerencséje kovácsa...
Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2010. március 03. szerda, 10:01 |
( Bár azt azért kötve hiszem, hogy valakinek ennyi ideje ne lenne... )
Mellesleg így van...