Két szék-csupasz fenék?? Nyomtatás E-mail
Írta: Losoncz Péter   
2009. augusztus 07. péntek, 08:12
Örök kérdés: menjek vagy maradjak? Elég-e a munkahelyem - pénz, elismertség, karrier szempontjából? Ha váltok valami újra, jobbra, akkor ott megállom-e a helyem?
Ezek a kérdések merülnek fel bennünk egy idő után a munkahelyünkön, és ha jön a nagy lehetőség, és a válaszaink pozitívak, akkor lecsapunk és gondolkodásmentesen tíz körömmel ragadjuk meg az új „jobb” melót.
STOP. Nagyszerű az öröm az új lehetőség felett, ám az új, felderítetlen gazdag föld felé rohanvást nézzük meg, vajon milyen csapdákat rejthet számunkra?

Nézzük meg egy pályázónk esetét, aki egy jól prosperáló, ám kis cég területi képviselőjeként, száján apró mosollyal járta kicsiny hazánkat. A mosolya mértéke csak azért volt ekkora, mert pályázónk nagyobb fizetésről, karrierről, céges autóról álmodott, amit a cég méretei miatt nem tudott neki biztosítani. Ekkorra határozta el, asszonyával közösen, hogy megméreti magát a munkaerőpiacon. 
Első meglepetésként az érte, hogy igen sokan megkeresték a pályázata beadása után. Kinyílt a világ nagykapuja, és emberünk fogsorát megvillantva, óriás mosollyal készült belépni azon. Kiválasztotta a két legjobb ajánlatot, kicsit versenyeztette őket, majd a szimpatikusabbat választva (karrier,autó, sok pénz), igaz emberként a leendő megbízója markába csapott.

Hazafelé úton hívta asszonyát, akivel gyorsan kitervelték, hová kerüljön az új mosogató, hová menjenek jövőre végre nyaralni. Reggel bement a régi munkahelyére és felmondott. Mivel szerették, azért rögtön, miután az új kollégát betanította, elengedték. 
Az új munkahelyen való kezdésig még egy hete maradt, így azt arra fordította, hogy megvette a már oly régen vágyott mosogatót, és persze egy új tévét a focihoz. Autóját meghirdette, hiszen a cégautó saját használatra is jár majd.
Eljött az elseje, ám emberünket senki nem várta az ajtóban, senki nem várta az irodában. Nem tudtak róla, hogy ő vajon mit is csinál ott? Felhívta a cég vezetőjét, akinek a kezét egyszer már oly boldogan rázta meg, aki azt közölte vele, hogy mégsem szükséges új munkatárs az említett pozícióban. Sajnálja, de ez van. Viszlát.
És akkor ott állt, az új munkahely csillogása, a régi munka biztonsága és a mosoly leghalványabb jele nélkül.

A történet ezen része érdekes számunkra, de annyit azért elmondok -nehogy valakiben kérdések maradjanak- hogy jelöltünk sorsa végül jóra fordult. Hogy? Merre? Ez nem fontos, csak a happy end.
Akkor mi a fontos? A konklúzió!!! Hol volt a hiba az egyenletben. Egyetlen egyet vétett, megbízott egy kézfogásban és a szép álmok hamis ígéretében.
MINDEN álláskeresőnek, minden munkahelyet váltónak azt javasoljuk, hogy mikor végig ért egy felvételi procedúrán, ami akár egy hónap, és 4-5 alkalom is lehet, és elnyeri a hőn áhított pozíciót, akkor kérjen egy szándéknyilatkozatot, vagy írjon alá egy előszerződést a leendő munkaadójával. Így el lehet kerülni a hasonló helyzeteket és nyugodtan lehet tervezgetni az új tévét vagy egy új egzotikus nyaralást.

Megosztás
Olvasták: 828
Hozzászólások (1)Add Comment
...
Írta: B. Ági, augusztus 14, 2009
Atyám! Nem semmi egy eset! Életem során én is megtapasztaltam, hogy a szerződés, a papírforma mennyire fontos. Puszira, barátságra építeni sem elég, nem hogy idegenben ezt megjátszani. Mindenesetre a fenti példa is mutatja a régi mondás igazságát: Ne igyunk előre a medve bőrére! Ha már a kezünkben van a szerződés vagy valamilyen nyilatkozat, tudjuk, hol lesz a helyünk és a cég vezető bemutat a kollegáknak, akkor tervezzünk bármit, főleg akkor vegyünk bármit, ha az első fizetésünket átutalták rendben. És bármilyen fényesnek tűnik az arany, amit megcsillogtatnak, jobb, ha a cégbejegyzésnek, múltjának is utánanézünk és a cég hírét se árt lecsekkolni. Ez nem bizalmatlanság, csak önmagunk megnyugtatása.

Az interjúra érkezve is nézzünk körül, legalább a váróban, az interjú szobában. Milyen a helység? Tiszta, rendezett? Szóval ne feltűnően, de kukkoljunk körül. Érkeztem én már olyan céghez, akik versenyképes fizetést stb.-t ígértek, de az iroda egy koszos lyuk volt.. Hát persze, hogy kiderült, hogy be se jelentenek, stb.! Az egész interjú nagyon gáz volt, és éreztem, hogy bármilyen nagy perspektívát kínálnak, meg lehetőséget, maguk se hiszik el, amit mondanak. A fizetési ígéret is csak blöff, csalogató volt. Egy másik helyen éppen akkor mondott fel bömbölve egy alkalmazott, mikor ott jártam. Biztató volt, mondhatom... Szerencsére az ellenkezőjére is volt példa, és tényleg jól éreztem magam végül azon a helyen.

Mézzük meg, kivel beszélünk, milyen benyomást tesz ránk. Mennyire bizalomgerjesztő. Mielőtt döntünk az új hely mellett, járjunk utána, ha lehet a cég korábbi mérlegének, nézzük meg a cég honlapját, ha nincs, már az is sokat elárul smilies/cheesy.gif Körbevezetnek-e minket, bemutatnak-e a kollégáknak, ők milyen benyomást tesznek ránk? Milyen az iroda, ahol dolgozni kell majd? Mennyire jó a környezet, ahol a napunkat el kell majd tölteni? Milyenek a higiénés körülmények?

Ha nem a cég székhelyén van az interjú, akkor is próbáljuk kicsit a megérzéseinkre is hallgatni. Ha már túl vagyunk a kötelező körökön, és tényleg miénk a hely, simán lemegy a váltás, akkor megnyugodhatunk kicsit, de azért még a próbaidő alatt is legyünk résen. Ne feledjük el, ez a cég teszteléséről is szól, nem csak arról, hogy minket letesztelnek. Jobb, ha még ekkor ekkor kiderülnek az esetleges turpisságok! ha azt mondták, jó a hangulat, de csupa morcos fej vesz körül, vagy egyéb ferdítések derülnek ki, jobb, ha még ilyenkor cselekszünk. Nem kellemes, de ha úgy érezzük, átvernek/átvertek, mi is léphetünk, tehetünk valamit. Még mindig jobb, mint leragadni egy rossz helyen vagy a fenti példához hasonlót megérni... Sőt, ha lehet, már a jelentkezés előtt derítsük ki a cég történetét, jelenét, gazdasági helyzetét. Miért keresnek munkatársat, mi történt az elődünkkel? Így csökkenthetjük a fentihez hasonló esetek eshetőségét.

Szóljon hozzá Ön is!
kisebb | nagyobb

busy
Módosítás dátuma: 2009. augusztus 10. hétfő, 14:51