Hogyan keressünk állást? Nyomtatás E-mail
Írta: Budaházi Péter   
2009. február 10. kedd, 15:13
Nem, nem, itt nem csodareceptet fogok írni :) Nincs ugyanis általánosítható recept az álláskeresésre, de vannak bizonyos „szabályok” és „javaslatok”, amiket mindenki maga dönt el, hogy megfogad vagy sem, aminek segítségével talán könnyebb lesz. Az emberfia és lánya, egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy munkahelyet kell keresnie. Vannak szerencsések, akik átléphetnek bizonyos folyamatokon, de a többség nekilát és elkezdi bújni az álláshirdetéseket. Ez rendben is van, de azért segítsünk magunkon egy kicsit.

Elsőként: találjuk ki, mihez is értünk, miben vagyunk jók? Másodszor: mit akarunk csinálni? Ha ezek megvannak, máris szűkíthetjük a keresési körünket. Rengeteg időt visz el az összes állásajánlat végigbogarászása. Vannak álláshirdetés gyűjtő portálok (gondolom nem kell bemutatni senkinek, kikre gondolok :) ) ahol több száz álláshirdetés található. Nincs ember a Földön aki mindet végigolvasná, és nem is ez a cél. A legtöbb oldal lehetőséget ad kategorikus keresésre, ilyenkor válasszuk ki azt, vagy azokat amiket az elején kitaláltunk hogy érdekelhetnek. Szűkítsünk tovább földrajzi elhelyezkedésre, iskolára… Ha már csak 20-30 hirdetés maradt, akkor jók vagyunk. Ezeket olvassuk végig, és amire alkalmasnak találjuk magunkat, jelentkezzünk.  DE ne csak 1-2 hirdetésre adjuk be a jelentkezésünket!!! A tapasztalat azt mutatja, hogy aki heti 1-2 állásra elküldi a jelentkezését, hónapokig keres állást. Ha valaki napi 3-5 hirdetésre jelentkezik rendszeresen, akkor 1 hónapon belül eredményes lehet.

Régebben volt szerencsém részt venni olyan klub lebonyolításában, ahol álláskeresőknek segítettünk munkahelyet találni. A dolog nagyon leegyszerűsítve annyi volt, hogy minden álláskeresővel beszéltünk mihez ért, miben jó, mit akar csinálni… majd elkezdte a felügyeletünk alatt küldeni a jelentkezéseket. Előfordult, hogy estig bent voltam az álláskeresőkkel, mert addig nem mehettek haza, amíg legalább 3-5 helyre nem jelentkeztek. Az eredmény mindig meg is lett, 1 hónapon belül 1-2 kivétellel sikerült elhelyezkedniük. Tegyünk hasonlóképpen. Ne a csodát várjuk, az manapság még ritkább, mint eddig. Meg is fordíthatjuk a keresés módszerét. Adjunk fel magunkról hirdetést, sok portál erre is lehetőséget ad, töltsük fel a CVnket minél több helyre, jelentkezzünk be minél több fejvadász céghez. DE itt se a csodára várjunk. Ha nincs eredménye, készítsünk listát azokról a cégekről, akikhez szívesen mennénk dolgozni, írjuk meg miért lennénk „ jó vétel” számukra. Majd látogassunk el ezekhez a cégekhez, és lehetőleg SZEMÉLYESEN adjuk le nekik a jelentkezésünket, és küldjük el elektronikus formában is. Akkor is érdemes jelentkezni, ha a cég nem hirdet!!! Ma már mindenki építi a saját kis HR adatbázisát, és abból igyekszik első körben orvosolni az esetleges munkaerő hiányt, adjuk meg az esélyt, hogy benne legyünk ebben a listában, és felhívjanak, hogyha keresésük van.

A türelem nagy erény álláskereséskor, bár tudom hogy egy idő után már sok mindennel rendelkezünk, csak türelemmel nem. A lényeg, hogy tartsuk kezünkben az irányítást, dokumentáljuk akár papíron, akár elektronikusan, hogy hova adtuk be a jelentkezésünket, honnan kaptunk visszajelzést, honnan mi várható, mik a következő lépések. Nem túl jó reklám, amikor felhívok egy jelöltet, akinek fogalma sincs arról hova is jelentkezett, és a beszélgetés első 2 perce arról szól hogy képbe kerüljön. Legyünk precízek, és tudatosak. Ha ez megy akkor nagy bajba nem kerülhetünk :)  

Megosztás
Olvasták: 955
Hozzászólások (1)Add Comment
...
Írta: Farkas Csilla, január 07, 2012
Tisztelt Tanácsadó!

Nem értem miért kellene képben lenni, amikor telefonon felhívnak, hogy melyik cég, mivel foglalkozik, és milyen állásra keresnek munkavállalót.
Általában ők írják hiányosan a hirdetést vagy nem írják meg hogy hol, vagy nem írják oda mivel foglalkozik a cég, és még utána kellene nézni az oldalukon.
Én sokféle állásra jelentkezek és többször elküldöm olyan helyre, ami tényleg tetszik.
Általában napi 20 címet választok ki és gondolhatják a munkavállalók is, hogy nem csak nála próbálkozik a munkakereső, hanem több száz más helyen.
Valamint általában vissza se jeleznek.
Tehát valami kölcsönös tisztelet nem ártana az ő részükről sem.
Persze ez csak az én magamnak megtartott véleményem.
Volt példa olyan esetre, hogy a munkaadó, felhívott munkakezdés előtti estén, közölni, hogy holnap 6-ra mehetek dolgozni, mire én közöltem, hogy ezt át kell gondolnom, amire az ő válasza az volt: "öt percet ad rá" /nő volt/ azt hittem lehidalok. Még munkába se álltam és így mer egy idegennel beszélni, ezt hogy gondolta?
Az ilyeneket helyre kéne rakni fizikailag és szellemileg is szerintem.smilies/angry.gif
Köszönöm türelmét!

Üdvözlettel

Farkas Csilla

Szóljon hozzá Ön is!
kisebb | nagyobb

busy