Minap beszélgettem egy ismerősömmel, és meséltem neki egy jelöltemről, akit bemutatásra vittem volna a megbízómhoz: előtte felhívtam, hogy minden rendben van-e, időben oda fog-e érni... a lényeg, hogy a jelölt - miután bemutatkoztam ki vagyok és honnan - a fülembe csapta a telefont. Ekkor kis naivan újra hívtam "hátha csak megszakadt a vonal", és láss csodát: folyton kinyomott.  A bemutatáson persze meg sem jelent. Az ismerősöm meg volt lepve, hogy emberek ilyet megtesznek. Nekem az volt meglepő, hogy ő ezen meglepődik :) Számomra és valószínűleg sok kollégám számára ezek már nem okoznak túl nagy újdonságot. De hogy miket engednek meg maguknak egyesek… összeszedtem pár esetet, amikor a jelöltek ahelyett, hogy annyit mondtak volna "köszönöm, de nem érdekel az állás", inkább a kellemetlen sunnyogást, menekülést választották. 

Volt ugye az imént említett jelölt, akiről elképzelésem sincs, mi játszódhatott le a fejében amikor kinyomott. Ha annyit mond, hogy bocs, már nem aktuális, elfogadom - jelzem a megbízónak és senki nem fut potya köröket, nem rabolja más ember idejét. A világ ment volna tovább. De ő úgy döntött, inkább kinyomja a telefont, nem szól bele, nem veszi fel... hogy ez neki miért jó, nem tudom, mert így biztos hogy "fekete listára" kerül. És ha ezt még pár helyen eljátssza, akkor ott is félreteszik, és egyszer csak azt veszi észre, hogy sehova nem veszik fel, és nem fogja érteni miért.  Javaslat: ha egy állás nem érdekes számunkra, bátran mondjunk nemet. Jobb az elején tisztán látnia mindenkinek, mint hitegetni másokat. Van egy mondás amit már talán említettem, miszerint: "A biztos megöl, de túléled, a kétely éltet, de belehalsz." A fél információk, a ferdítések sosem érnek jó véget.

Másik eset, kicsit korrektebb jelölt: bemutatás szintén megbeszélve, ügyféllel várakozunk, jelölt 10 perc után sehol, megcsörrentem miden okés-e, elakadt, eltévedt...? Majd a telefonban közli, hogy elnézést de őt nem érdekli már ez az ajánlat. De ő legalább felvállalta, hogy nem érdekli. Tény, hogy az utolsó pillanat után szólt, és csak miután felhívtam, de ez még mindig jobb. Javaslat: ha tudjuk már a bemutatkozás előtt, hogy nem aktuális nekünk az állás, jelezzük telefonon, mailen, faxon, bagollyal bárhogy. Csak jelezzük, és időben tegyük.

Harmadik eset, és ez sajnos gyakran megesik: Jelöltet behívjuk állásinterjúra, megbeszéljük vele a paramétereket, teljesen jók az elképzeléseink, álláskereső tökéletesen passzolna a céghez, álláskeresőnek is ilyesmi az elképzelése. Mindenki happy, jelzés ügyfél felé: vinnénk bemutatni a leendő új kollégát. Ügyfél időpontot ad, beírja magának mikorra ne tervezzen mást, telefon az álláskeresőnek hogy akkor adott napon hova kéne jönnie, mire közli, hogy azóta ő beszélt a jelenlegi főnökével és kap fizetésemelést, így inkább maradna. Ezek az esetek nagyon fel tudnak dühíteni. Nem csak azért, mert nem vagyok a zsarolás híve, hanem mert megint kiszúrás van másokkal. Csak azért jelentkezni egy állásajánlatra, hogy fizetésemelést csikarjunk ki, véleményem szerint több mint etikátlan. Ha béremelésre tartunk igényt, és tudjuk hogy jogos lesz a követelésünk, akkor álljunk oda a vezetőnk elé, és emelt fővel vállaljuk fel, hogy igenis mi többet kérünk. De az, hogy bemegyünk a felettesünkhöz hogy vagy fizetésemelést ad vagy megyünk máshova, hááááát, mit mondjak, mindenki szíve joga eldönteni, ez korrekt vagy sem. 

Tisztában vagyok azzal hogy az említett szituk szélsőségek, amit szerettem volna az egésszel átvinni, az pedig egy dolog: kerüljük a félreértéseket, annak soha sincs jó vége. Legyünk korrektek, kifizetődőbb.

Név

Email

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Kérjük jelölje be hogy elfogadja az Adatvédelmi nyilatkozatot.

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés