Szavazás
Legolvasottabb
| Facebook, IWIW, HR |
 |
 |
| Írta: Budaházi Péter | |||
| 2010. október 08. péntek, 14:25 | |||
A közösségi portálokat szinte mindenki ismeri, legtöbben tagjai vagyunk, de ha mégsem, akkor is nap mint nap összefutunk a neveikkel és hallunk róluk, jót és rosszat. Van, aki elvből nem tag, van aki ezeken él magánéletet, sokan sok mindenre használjuk. (Minap elkaptam egy beszélgetést ahol egy 25-30 körüli hölgy ecsetelte barátnőjének hogy: „…nem tudtam eldönteni melyik a nagyobb ciki,hogy nem volt email címe, vagy hogy nem tudta mi az a Facebook”  Érdekes világ, ha ez a mérce.) Az alapötletével a közösségi portáloknak egyetértek, de ahová mostanában alakulnak, bevallom nekem már furcsa. Pedig nem vagyok öreg, és maradi sem. Az nyílt titok, hogy a HR-esek, cégek képviselői, vezetői… előszeretettel csekkolnak vissza pályázót, üzleti partnert az ilyen portálokon. Az is köztudott, hogy ezen portálakon a felhasználó szab(hat)ja meg, ki mit tudhat meg róla. Csak mintha ezzel mégsem lennének sokan tisztában, vagy úgy gondolják naivan, hogy az ő adatlapját úgyis csak ismerős nézi meg. Őket sajnos ki kell ábrándítsam, nem igaz. Sokan, vadidegenek néznek vadidegenekről adatlapokat, fotókat, személyes adatokat, amiket megadnak. Amikor ismerősöknek mesélek arról, hogy jelöltet visszacsekkolok ilyen olyan portálakon, az esetek nagy részében elkezdenek hőbörögni, hogy ez mennyire csúnya dolog (ők más szóval jellemezték ) mert az privát szféra. Erre kérdem én, az interneten ami nyilvános az mióta tartozik a privát szférába? Lehet, hogy nem tartoznak rám dolgok, de ha valaki publikálja magáról, akkor vállalja is fel amit kitesz. Persze itt lehet játszadozni, hogy kinek mit szabad megnéznie, kinek mit szabad kitennie. Mindkét fél ludas természetesen. De ne menjünk el csak az üzleti vonalra. Az egyik legnagyobb kontroll lehetőség az online társkeresőknek. Már közel az idő (talán már el is érkezett) amikor egyre több társkereső alkalmazás bukkan fel ezen oldalakon. Szóval, igen, üzleti és magánemberként is sok mindenre használható az IWIW vagy a Facebook. Minap olvastam egy cikket, hogy a Facebook utolérte az IWIWet kishazánkban, és hamarosan le is körözi. Ez mondjuk nem meglepetés szerintem. Ami számomra fura ezen oldalakon, amikor látom, hogy egyesek tényleg a szó legszorosabb értelmében ezeken élnek családi életet, társasági életet, és nem olyanokra gondolok akik több száz kilométerre élnek egymástól. Nem túlzás ez egy kicsit? Vajon miért teregetnek ki az emberek mindent, ami rájuk, és szűk családi körükre vonatkozik? Miért nem maradunk a klasszikus személyes kapcsolatápolásnál? Az ember alapvetően társas lény, és a személyes kapcsolat mindig mindennél fontosabb volt, és lesz! De ezek a portálok ezt elvonják. Vicces amikor ismerős már nem azt mondja, hogy akkor összefutunk, hanem hogy „fészbúkon folytatjuk” Nevetséges. És van akinek tényleg ez az élet? A másik gond, a rengeteg adat amit megosztanak a népek. Pontosítok. Bizonyára mindenkinek van kb. 5-10-15 ismerőse aki igen aktív használója ezen oldalaknak. Na ők aztán mindent megosztanak. Olyat is amire nem tudom ki kíváncsi. Én meg görgethetem a hírfolyamot vagy mifenét napokig, hogy elérjek olyanhoz ami érdemleges. Persze, ez is beállítás kérdése a részemről - mint azt felfedeztem nemrég - hogy kinek akarom látni a bejegyzéseit. Most már a hírfolyamom "elfér a monitoron", alig görgetek, és tudom amit tudni szeretnék. De egyre inkább töprengek azon érdemes e tagnak lenni. Üzletileg érdemes. De privát téren? Néha a ló másik oldalán érzem az embereket. Eddig - ezalatt az 1960-1980-as éveket értem - az embereknek volt vezetékes telefonjuk, posta, és talán fax. Bár az se nagyon. Ma már alapadat az önéletrajzban az email cím. 15 éve még csak elvétve volt. Mikor lesz alapadat, hogy: ”Regisztrált tagja vagyok a következő közösségi portáloknak: Facebook, Iwiw…” ??? Informatikusoknál már megszoktam, hogy a Skype azonosítót is beírják alapadatnak, de már várom hogy a Facebook is az legyen Tudom, van rengeteg pozitív oldala is ezen portáloknak, és hazudnék ha azt mondanám nekem még semmi hasznom nem származott belőle. De arra azért érdemes figyelni, és lekorlátozni, hogy ki mit oszt meg magáról, mert egy haverok között viccesnek szánt részeges kép a leendő munkaadónak már korántsem annyira vicces, vagy éppen egy félmeztelen akt, és még sorolhatnám… vagyis inkább átfogalmazom: ha valamit kiteszünk, ne lepődjünk meg a következményeken. Megosztás
Olvasták: 423 Hozzászólások (3)
...
Írta: Budaházi Péter HS, február 09, 2012
Kedves Steelman,
A közösségi portálok az utóbbi 5 évben szereztek maguknak komolyabb népszerűséget, és azóta töltenek be komolyabb szerepet az élet különböző területén. De 5-10 évvel ezelőtt még nem voltak ennyire elterjedtek, viszont közvetítő irodák már akkor is léteztek, és munkaerő közvetítés már akkor is volt. Akkor nem volt lehetőség ilyen szintű "kutatásra" a pályázók után, és senkinek semmi hátránya nem származott ebből. Vagyis, úgy gondolom nem szerez rossz pontot akkor, ha nem tagja a közösségi portáloknak. A HR-es feladata alapvetően a CV és a személyes találkozó alapján eldönteni, hogy megfelelhet e az elvárásoknak, ez most kibővült azzal hogy kutat a közösségi portálokon..., ha tud. Ha nem talál infót, akkor a rendelkezésre álló infók alapján fog dönteni. Bevallom én még nem találkoztam olyan példával hogy több jelölt között az döntött ki szerepel, és ki nem a közösségi portálokon. Hozzáteszem ha esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy emiatt bukik egy állást, akkor ne bánja, mert a későbbiekben ez úgyis csak gondot jelentett volna a munkahelyén, illetve a kollégák körében. Nehéz "különcnek" lenni 
... Írta: Steelman, február 08, 2012
Jó írás, de kár, hogy hamarabb nem találtam meg! Pont ezzel kapcsolatban lenne kérdésem. Feltettem már máshol karrier-tanácsadóknak, de választ nem kaptam rá. Tudom, hogy manapság a közösségi oldalak az egyik legnagyobb divat, mindenki a Facebook-on éli a második életét (vagy akár az elsőt is). Én azonban erős ellenszenvvel viseltetek a közösségi oldalak iránt (iwiw-ről és myvip-ról évekkel ezelőtt töröltem magam, de amúgy se voltam aktív tag), Facebook profilom nincs, ahogy Myspace, Linkedin, stb. oldalon sem, Twitter-t se használok. (A Google+ sincs aktiválva nálam.)
Ennek egyik oka az, hogy tapasztalatom szerint az emberek szinte kifordulnak magukból a közösségi oldalakon, olyan dolgokat tesznek fel vagy írnak, ami néha egyenesen riasztó. A másik oka, hogy vannak ott olyan egykori ismerősök (volt iskolatársak, stb.), akik nagyon nem szeretném ha rám találnának. Nem voltunk túl jóban, eddig nem hiányoztunk egymásnak, ezután se fogunk. Jó egy éve beszélgettem egy konferencia után néhány szakmai ismerősömmel, akik elmesélték, hogy ahol dolgoznak, a HR-esek rendszeresen ellenőrzik az állásokra pályázókat a közösségi oldalakon - már ha megtalálják őket. Sőt, az aktív dolgozóknak is szokták ellenőrizni, hogy mégis miket raknak ki magukról vagy miket írnak. Mostanában máshonnan (családi kör) is értesültem erről. A jogi részét nem ismerem, hogy szabad-e, lehet-e ilyet tenni nálunk. Franciaországban és Németországban törvény tiltja. A konkrét kérdésem az lenne, hogy ha állást keresek, hátrányosan érint-e engem az, hogy nem vagyok fent pl. Facebook-on? Az állást meghirdető cég HR-es kollégája ugyanis ilyenkor kénytelen a szakmai önéletrajzom alapján döntést hozni arról hogy behívjanak-e interjúra, nem tud a Facebook profilom alapján további információkat kideríteni rólam, ami segítheti, de akár hátráltathatja is a jelentkezésemet. Ugyanakkor lehetséges hogy egy másik pályázóról hamarabb tud meg a közösségi oldalakon olyan információkat, amik alapján őt behívják, míg engem nem. Vannak-e erre vonatkozó tapasztalatok, egyáltalán a van-e olyan gyakorlat már a hazai cégeknél, hogy közösségi portálokon keresztül lehet pályázni egy-egy konkrét állásra? Továbbra se szeretnék egyik közösségi oldalra se regisztrálni, de ha ez szükséges lenne hozzá, hogy meglökje az eléggé leragadt karrieremet és könnyebben tudjak váltani, akkor megteszem. Előre is köszönöm a választ! Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2010. október 08. péntek, 14:36 |
Köszönöm a választ. Valami ilyenben reménykedtem én is. A kérdésem igazából arra vonatkozott, hogy egy ismerősöm mesélte, egyre többen vannak olyanok, akik a közösségi portálokon "építik fel" magukat karrier szempontból. Különféle technikai klubokhoz csatlakoznak, esetleg kiraknak magukról bizonyos szakmai dolgokat, miket csinálnak nap mint nap, mivel foglalkoznak, stb. csak mint érdekesség. És ahogy Ön is említette, adnak már meg Facebook elérhetőséget is az önéletrajzokban, így szinte odaterelhetik a HR-es kollégát a saját oldalukra. Nyilván ez jelenthet előnyt, több információt kaphat a jelentkezőről, jobban beleláthat, mivel foglalkozik, stb. (Ez persze nem jelenti azt hogy ért is hozzá, de az meg később kiderül.) Ugyanakkor pl. az egyik legnagyobb állásportálon (p-vel kezdődik és rofession.hu-ra végződik), már lehet ajánlást kérni közösségi portálokon keresztül ismerősöktől ha az oldalon keresztül jelentkezik valaki egy pozícióra. Ez sem lehet elhanyagolható tényező, ha egy HR-es látja az illető közösségi oldalán, hogy kiktől és milyen ajánlást kapott (természetesen szakmai szempontból), bár hogy ez valójában mekkora előnyt jelent a tényleges kiválasztásnál, azt nyilván Ön mint HR szakember jobban meg tudja ítélni. Érdekes lenne ezzel kapcsolatban egy tanulmányt vagy kimutatást olvasni. Viszont nyilván arról meg már nem fogok tudni, ha egy cég azért utasítja el a pályázatomat és választ valaki mást interjúra, mert az illető közösségi portálos tevékenysége, adatlapja alapján pozitívabb benyomást szerez róla, amíg nekem nincs ilyen oldalam...