|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. március 30. hétfő, 14:01 |
|
Van egy mondás, nekem egyik kedvencem: “Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok.” (Madeleine L’Engle)
Ez egy kicsit off topic lesz, legalábbis ezt mondanám, ha ez egy fórum lenne. Beszéljünk egy kicsit a válságról, és az okokról, következményekről. Mindezt nem szakmailag, hanem emberileg.
2008. novemberében volt egy beszélgetésem egy kedves ügyfelemmel, szóba került az akkor még "csak bimbózó" válság. Mindketten ugyanazon a véleményen voltunk, de ő fogalmazta meg szépen, hogy ez a válság igazából egy "önbeteljesítő jóslat". Vannak szerintem az olvasók között jó páran, aki elvégezték a Silva féle Agykontroll tanfolyamot, jómagam 2004-ben vettem részt rajta. Van abban egy technika, amivel el tudjuk érni a céljainkat és meg tudjuk valósítani, amit akarunk. Az egész alapja az, hogy elképzeljük, hová akarunk eljutni, és az idővel megvalósul, ha teszünk is érte, és nem csak vágyunk rá. Persze, ez most így nagyon ki van sarkítva. A lényege az egésznek, hogy a világ tavaly bepánikolt és saját maga gerjesztette a jelenlegi állapotot. Persze voltak előjelek, és lehetett volna másképpen, úgy vélem ezen rágódni már felesleges. Amíg nem találjuk fel az időgépet, addig a múlt elég nehezen lesz megváltoztatható :) De amiről írni akartam, az emberiség hozta magát ebbe a helyzetbe. Mindenki a rossz hírek hallatán begubózott, és kivárásra játszik. De tényleg ez a jó taktika? Megosztás |
|
Írta: Palágyi Adrienn
|
|
2009. február 27. péntek, 09:25 |
|
Fogadjunk mindenkinek a pénz jut eszébe először:) Ettől most, ha lehet, picit vonatkoztassunk el, jó? Túl egyszerűen hangzik. Vannak azért a munkának más aspektusai is, sőt egészen rejtett dimenziói, melyeket hétköznapi robotoló napjainkon talán mindannyian elfelejtünk olykor. Vagy eszünkbe sem jut. Ez a gázosabb eset.. Jó hír: különböző „aha” élményt nyújtó tréningeken való részvétellel, a interneten való elmerüléssel, egyéb minket érdeklő témában való kutakodással, kis antennáink minél távolabbra való csápolgatásával egészen hamar képbe lehet kerülni úgy amblokk, és nem csak a munkát érintő kérdésekben. Most azonban ugorjunk vissza, és szorítkozzunk csupán a munka értelmének feltárására. A munka felszabadít?(brr..) Ezen biztosan lehet vitatkozni, nekem azonban nem ez a célom, úgyhogy ennek igazságát döntse el mindenki saját maga. Az interneten globális szinten rohamosan terjedő, egészen intellektuális és minőségi képanyagot hordozó filmek azt állítják, hogy modern kori rabszolgaságban élünk! Tessék megköszönni a galád, és aljas pénzrendszernek, mely annyira tökéletesen van kitalálva egyes érdekszövetségek által, hogy észre sem vesszük teljesen nyilvánvaló hibáit. Lásd jelen gazdasági helyzet. Megosztás |
|
Módosítás dátuma: 2009. február 27. péntek, 09:31 |
|
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. március 24. kedd, 11:57 |
|
Végeztek egy felmérést, ahol a résztvevőknek sorba kellett rakniuk fontossági sorrendben a következőket: munkatársak, munkahelyi körülmények, távolság az otthontól, pénz, felettes személye, és még egy-két tényezőt, amelyek egy új munkahely kiválasztása során kérdésesek lehetnek az álláskeresőknek. A teszt kimutatta, hogy az emberek átlagosan 4-5. helyre rangsorolták a pénzt. Akkor miért is gondoljuk olyan fontosnak, ha van jó pár dolog, ami megelőzi? Vajon tényleg motivál a pénz? A választ több kutatás, elemzés is igazolja, miszerint: IGEN. A pénz motivál. A gond csak az, hogy 3-6 hónapig maximum. És mi van utána? Elemzők rávilágítanak, hogy a pénz rövid távon nagyon jó motivációs eszköz. A gond csak az vele, hogy átlagosan a 3-4. hónap tájékán kezdünk hozzászokni az új bérmagasságunkhoz, onnantól az lesz a norma, és ismét többet akarunk. Megosztás |
|
Módosítás dátuma: 2009. március 24. kedd, 12:03 |
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. február 24. kedd, 13:00 |
Egész életen át tanulni – sokak mottója, és igaz is. Mindenki tanul folyamatosan, van aki iskolai keretek között, van aki a munkájában, és van akit az élet iskolája tanít. Amiről most ejtenék pár szót, az az iskolai keretrendszerbe foglalt oktatás és a munkahely párosa. Ez bizony ugyanis egy 22-es csapdája mind a munkaadók, mind a munkavállalók oldaláról nézve. Hogy miért?
A munkaadók szeretik ha képzett, naprakész információkkal ellátott munkatársakkal vannak körbevéve. Így tudnak hatékonyak lenni, így lehet gyorsan reagálni különböző eseményekre, megfontolni döntéseket. A munkavállalói oldalon összetettebb a dolog, hogy ki miért tanul. Van akinek hobbi, van akinek szükség, van aki be akar pótolni valamit, és van még vagy ezer ok. Azonban bárhogy is nézzük a dolgot, egy tanulmány véghezviteléhez mindkét oldalnak áldozatot kell hoznia. Megosztás |
|
Módosítás dátuma: 2009. február 24. kedd, 13:08 |
|