|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. február 10. kedd, 15:13 |
|
Nem, nem, itt nem csodareceptet fogok írni :) Nincs ugyanis általánosítható recept az álláskeresésre, de vannak bizonyos „szabályok” és „javaslatok”, amiket mindenki maga dönt el, hogy megfogad vagy sem, aminek segítségével talán könnyebb lesz. Az emberfia és lánya, egyszer csak abban a helyzetben találja magát, hogy munkahelyet kell keresnie. Vannak szerencsések, akik átléphetnek bizonyos folyamatokon, de a többség nekilát és elkezdi bújni az álláshirdetéseket. Ez rendben is van, de azért segítsünk magunkon egy kicsit.
Elsőként: találjuk ki, mihez is értünk, miben vagyunk jók? Másodszor: mit akarunk csinálni? Ha ezek megvannak, máris szűkíthetjük a keresési körünket. Rengeteg időt visz el az összes állásajánlat végigbogarászása. Vannak álláshirdetés gyűjtő portálok (gondolom nem kell bemutatni senkinek, kikre gondolok :) ) ahol több száz álláshirdetés található. Nincs ember a Földön aki mindet végigolvasná, és nem is ez a cél. A legtöbb oldal lehetőséget ad kategorikus keresésre, ilyenkor válasszuk ki azt, vagy azokat amiket az elején kitaláltunk hogy érdekelhetnek. Szűkítsünk tovább földrajzi elhelyezkedésre, iskolára… Ha már csak 20-30 hirdetés maradt, akkor jók vagyunk. Ezeket olvassuk végig, és amire alkalmasnak találjuk magunkat, jelentkezzünk. DE ne csak 1-2 hirdetésre adjuk be a jelentkezésünket!!! A tapasztalat azt mutatja, hogy aki heti 1-2 állásra elküldi a jelentkezését, hónapokig keres állást. Ha valaki napi 3-5 hirdetésre jelentkezik rendszeresen, akkor 1 hónapon belül eredményes lehet. |
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. február 03. kedd, 11:00 |
|
Ez az a mondat, amivel semmiképpen ne kezdjünk se egy telefonos érdeklődést, se egy állásinterjút. Hogy miért, hiszen mint álláskereső, számunkra ez az egyik legfontosabb dolog? Nézzük meg az érme másik oldalát. Ha a munkaadónak is a bér lenne az elsődleges dolog, bekérné egyáltalán az önéletrajzunkat? Érdekelné mivel foglalkoztunk? Mihez értünk? Kérdezősködne egy állásinterjún bármiről is?
Vagy az interjú a következőképpen nézne ki?:
Munkaadó: - Jó napot, mennyi a fizetési igénye?
Álláskereső: - 150.000 Ft nettó
Munkaadó: - Az nálunk nem fér bele, köszönöm hogy eljött. |
|
Módosítás dátuma: 2009. február 03. kedd, 11:05 |
|
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2009. február 05. csütörtök, 15:30 |
|
Kevés olyan ember van a világon véleményem szerint, aki ne lenne túl legalább 1-2 állásinterjún. Vannak akik „rutinosak” benne, illetve vannak, akik legrosszabb rémálmaikat élik át előtte, és esetleg alatta. De miért is van erre szükség? Ráadásul miért vannak különféle állásinterjú típusok, mi az az A.C. (Assessment Center), mi a stressz interjú, és egyébként is minek vallatnak engem, amikor a hirdetésben szereplő elvárásoknak mind hiánytalanul megfelelek? Vegyünk egy nagyon egyszerű példát: a vásárlást. Amikor vásárolunk, akkor is megnézzük a terméket, megérintjük, megszagoljuk, nézegetjük, körbejárjuk, hogy vajon megfelel-e az igényeinknek. Rendelhetnénk katalógusból is banánt, vagy salátát, de ha kihozzák nekem a csúf megbarnultat, vagy fonnyadtat, én erőteljesen reklamálnék, hogy a katalógusban nem ez szerepelt, és átverve érezném magam. |
|
Módosítás dátuma: 2009. február 05. csütörtök, 15:34 |
|
Írta: Palágyi Adrienn
|
|
2009. január 29. csütörtök, 13:05 |
|
Lassacskán leszünk vagy 8 milliárdan és tulajdonképpen mindenkinek más. Nincs két egyforma ember, tehát ugyanígy nincs két egyforma világnézet sem. Ami azt illeti, illene is csiszolni egyiken-másikon... Hogyan igazodjunk el most akkor ebben a vélemény-kavalkádban? Hogyan változtassuk meg a világ egyáltalán nem reményteli jövővel kecsegtető menetét ? Hogyan valósítsunk meg közös célokat? Hogyan értsünk egyet egyáltalán bármiben is?? Merthogy e nélkül nem megy, és nem is fog menni egyik sem...Erre úgy jó volna közösen rájönni még időben, mert a bajban bizony mindannyian együtt leszünk ott... Akkor pedig nem fog számítani a nemrég megszerzett vezérigazgatói pozíció, sem az új "Merdzsó". Úszni fog az árral ez is, az is. Egyformán tehetetlen lesz mindannyiunk. A bajban persze rögtön összefog mindenki. Olyankor nem számít sem származás, sem ruhaszín, sem frizkó, sem öltönymárka, sem IQ-szám. |
|
Módosítás dátuma: 2009. január 29. csütörtök, 13:11 |
|