Humansales Blog
Az őszinteség... - már megint Nyomtatás E-mail
Írta: Budaházi Péter   
2009. november 17. kedd, 10:11
Az elmúlt egy hónapban megszaporodtak az olyan álláskeresőim, akik érdekes tréfát űznek. Gondolok egészen pontosan arra, hogy behívok valakit állásinterjúra, be is jön, átbeszéljük a munkát, aprólékosan megnézünk mindent, hogy ne legyen meglepetés a bemutatás alkalmával a megbízónál. A kérdésre, miszerint: "Vannak-e más, párhuzamosan futó, már végstádiumban lévő állásajánlatai?" mindig az a válasz hogy nem, nincs, már hónapok óta keresek, és senki még csak vissza sem jelez. Megbeszéljük, hogy rendben, akkor pár nap és mennénk bemutatkozni, a keresés azonnali kezdést igényel, így a jövő héten már akár dolgozhat is. Öröm az arcokon, kézrázás, Partnerünk tájékoztatva a pályázóról, időpont kérése, hogy mikor tudná Partnerünk meghallgatni az álláskeresőt, mihamarabb kéne, mert neki is fontos, a pályázó is már nagyon akar dolgozni. Másnap jelöltet hívom, nem veszi fel, újrahívom, semmi. SMS, e-mail megy neki, majd jön egy gyenge magyarázkodás, hogy bocsi, de elfogadott egy másik lehetőséget.

Megosztás
Módosítás dátuma: 2009. november 17. kedd, 10:20
 
A választás gyönyörködtet? - Munka vagy munkaerő közvetítő? Nyomtatás E-mail
Írta: Losoncz Péter   
2009. november 05. csütörtök, 15:28
Mindenkiben, aki valaha is keresett munkát, felmerül a kérdés, hogy hová forduljon segítségért. Ilyenkor kerülnek képbe a munka- és a munkaerő-közvetítő cégek.  De melyik válasszuk? Melyik passzol jobban a képzettségünkhöz. Na, nézzük meg közösen, hogy ki mit kínál az állásra vadászóknak:

A munkaközvetítőknél első körben azzal kell tisztában lennünk, hogy ez nem ingyenes szolgáltatás.  Ezek a cégek a már nyitott (elsősorban fizikai vagy alacsonyabb képesítést igénylő) pozíciókkal foglalkoznak és ezekről rendelkeznek információval. Ám ők maguk sem a cég számára, sem az álláskereső számára nem nyújtanak semmilyen szolgáltatást, pusztán létrehoznak köztük egy kommunikációs csatornát. 

Tegyük fel tehát, ha CNC esztergályosként bemegyünk hozzájuk, leszurkoljuk a regisztrációs díjat, akkor ezért cserébe a munkaközvetítő ad nekünk néhány olyan telefonszámot, ahol épp mostanság keresnek CNC esztergályosokat. Mi hívjuk fel a cég HR-es kollégáját, mi küldjük be az önéletrajzunkat, egyedül mutatkozunk be. Magunk kell megoldjunk mindent.
Megosztás
Módosítás dátuma: 2009. november 05. csütörtök, 15:41
 
Az önéletrajz ''testre szabása'' Nyomtatás E-mail
Írta: Budaházi Péter   
2009. augusztus 13. csütörtök, 13:33
Egyre gyakrabban futok össze olyan önéletrajzzal, melyben a jelentkező nagyon szépeket ír magáról, és fényezi saját képességeit. A jelöltet persze behívom interjúra és a beszélgetés első 10 percében az addigi csilli-villi CV már nem is annyira szép. Kiderül, hogy az a professzionálisnak vélt tudás nem is annyira profi, az a nyelvtudás nem is annyira aktív, az a PC ismeret mégsem annyira naprakész..., és még hosszan sorolhatnám. Ne segítsük hozzá a HR-est, hogy nagyon gyorsan elutasíthasson. Igenis adjunk neki munkát, dolgozzon meg velünk, és legyünk őszinték vele. Minap volt bent egy jelölt, aki részt vett egy karrier-tanácsadáson valahol, ahol azt tanították neki, hogy mosolyognia kell az interjún, és kedvesnek lennie. Kollegámmal mikor ezt meghallottuk egybehangzóan válaszként annyit tettünk hozzá, inkább legyen önmaga, és legyen őszinte, sokkal többet fog elérni, mint egy álcával. Az önéletrajza neki is imponáló volt, úgy festett, mindent tud, amit a megbízónk elvár. De sajnos ez korántsem volt igaz a gyakorlatban.
 
Megosztás
Módosítás dátuma: 2009. augusztus 13. csütörtök, 13:37
 
Menni vagy nem menni? Nyomtatás E-mail
Írta: Losoncz Péter   
2009. október 15. csütörtök, 09:11
Mindannyian átesünk, ki hamarabb, ki később, azon a korszakon, hogy a jól megszokott lakhelyünktől távol akarunk-kényszerülünk- állást vállalni.  Ilyenkor merülhet fel a költözés kérdése. Ez egy kardinális kérdés, hiszen, mi van akkor, ha a próbaidőnk alatt nem tetszik az adott pozíció vagy nem felelünk meg? Akkor ott maradhatunk egy épphogy belakott albérlet  poros padlóján ülve, és nem tudjuk hogy jutottunk ide és most hogyan tovább…
Megoldás lehet az, ha elég közel vagyunk az adott városhoz, munkahelyhez, akkor az első időkben ingázzunk. Mérjük fel a munkahelyet, munkatársakat, és amennyiben minden „klappol”, akkor kezdjük el felmérni az albérlet lehetőségét.
Megosztás
 
Két szék-csupasz fenék?? Nyomtatás E-mail
Írta: Losoncz Péter   
2009. augusztus 07. péntek, 08:12
Örök kérdés: menjek vagy maradjak? Elég-e a munkahelyem - pénz, elismertség, karrier szempontjából? Ha váltok valami újra, jobbra, akkor ott megállom-e a helyem?
Ezek a kérdések merülnek fel bennünk egy idő után a munkahelyünkön, és ha jön a nagy lehetőség, és a válaszaink pozitívak, akkor lecsapunk és gondolkodásmentesen tíz körömmel ragadjuk meg az új „jobb” melót.
STOP. Nagyszerű az öröm az új lehetőség felett, ám az új, felderítetlen gazdag föld felé rohanvást nézzük meg, vajon milyen csapdákat rejthet számunkra?

Nézzük meg egy pályázónk esetét, aki egy jól prosperáló, ám kis cég területi képviselőjeként, száján apró mosollyal járta kicsiny hazánkat. A mosolya mértéke csak azért volt ekkora, mert pályázónk nagyobb fizetésről, karrierről, céges autóról álmodott, amit a cég méretei miatt nem tudott neki biztosítani. Ekkorra határozta el, asszonyával közösen, hogy megméreti magát a munkaerőpiacon. 
Első meglepetésként az érte, hogy igen sokan megkeresték a pályázata beadása után. Kinyílt a világ nagykapuja, és emberünk fogsorát megvillantva, óriás mosollyal készült belépni azon. Kiválasztotta a két legjobb ajánlatot, kicsit versenyeztette őket, majd a szimpatikusabbat választva (karrier,autó, sok pénz), igaz emberként a leendő megbízója markába csapott.
Megosztás
Módosítás dátuma: 2009. augusztus 10. hétfő, 14:51
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

Oldal 6 / 12