Kaptam a minap egy levelet, pontosabban jelentkezést egy Műszaki munkatárs pozícióval kapcsolatosan. Jó szokás szerint, elolvastam a kísérőlevelet is ahol ezen szavak fogadtak: „Ezúton jelentkezem az állásra..., jóképű, magas, értelmes vagyok...” Hát persze, hogy egyből görbült a szám felfelé. Megnyitottam az önéletrajzot, elolvastam a fiatalember adatait, és meglepetten tapasztaltam, hogy fénykép az sehol. Na mármost ez a pár sor, és az önéletrajz több problémát is felvet, amit nem biztos, hogy érdemes elkövetni álláskeresés során.

Ha már azt állítjuk magunkról, hogy jóképűek vagyunk akkor ne sajnáljunk fényképet is bebiggyeszteni az önéletrajzunkba., mintegy alátámasztva önkritikánkat. Hozzáteszem, ma már amikor kb. a hajszárító nem alkalmas csak arra, hogy digitális fényképet készítsünk vele (bár lehet már van ilyen is :)) akkor azért lássuk be nem akkora feladat lekapni magunkat és beilleszteni a képet egy szövegszerkesztővel. De ez a kisebbik gond. Többször megfordult a fejemben ugyan, de végül nem modellügynökséget, hanem munkaerő közvetítő céget alapítottam. Ha modellügynökség lennék, teljesen helytállóak lennének a fenti jelzők,  és jó eséllyel behívnám az urat egy próbafotózásra, hölgyeket meg pláne :) Na de egy műszaki állásajánlat kapcsán, mennyire fontos kritérium a külső?  Sok gondolat kezdett kavarogni a fejemben. Egyrészt, vajon mire gondolhatott az úr amikor e szavakat leírta? Végiggondolta e mire is jelentkezik? Ha nem az se jó, de ha igen akkor még aggasztóbb. Miért gondolta, hogy ezt neki le kell írnia? Valamiért arra gondolhatott, hogy ez tényleg döntő lesz? Milyen tapasztalatai lehetnek?

Ezen bejegyzés megírására az elmúlt hetek történései miatt gondoltam. Történt ugyanis, hogy a megszokottnál jelentősen több jelöltem „tért vissza”, vagyis keresett fel ismét azzal a kéréssel hogy állást keres. Az ilyen esetek száma havi szinten 1-2 szokott lenni, de az utóbbi 2 hétben gyakorlatilag ez napi szinten történt. A dolog érdekessége hogy ezen jelöltek mindegyike olyan pályázó volt akik korábban elküldték jelentkezésüket XY munkakörre, beszéltünk, továbbítva lettek a munkaadónak aki szeretett volna velük találkozni. Azonban a találkozó nem jött létre mert a jelöltek elfogadtak más ajánlatot. Még ez sem annyira szokatlan. Ami igazán érdekes volt, hogy visszanézve az adminisztrációnkat kiderült, hogy ezen pályázók mindegyike a bemutatás előtt jobb esetben egy nappal, rosszabb esetben 1-2 órával mondta le a találkozót, lévén elfogadtak egy másik ajánlatot. És valóban létezik ilyen, ezt nem kétlem. De vajon jó döntést hoztak akkor amikor bemutatkozás előtt pár órával lemondanak egy álláslehetőséget, és elfogadnak egy másikat? Én szerintem nem, de legalábbis az esetek nagy részében nem. Kivételek persze mindig akadnak. Tudom hogy a jelen munkaerő-piaci helyzet, a hitelek, az albérlet, a gyermek, a szülők..., és még ezrével sorolhatnám az okokat, arra késztetik az embereket hogy azonnal döntsenek, és fogadják el az első állásajánlatot amit csak lehet. De sajnos a valóság azt mutatja hogy ez nem midig nyerő taktika.