|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2010. július 20. kedd, 11:36 |
Azt mondják modern világot élünk, igaz is. És a modern kornak vannak érdekes hozományai. Az egyik ilyen szerintem a hívószám kijelzése. Anno még kijelző sem volt, pláne mobil  azt se tudtuk ki hív, csörgött, felvettük, bemutatkoztunk, és tette a dolgát mindenki. Ma már a számkijelzés csodájának köszönhetően a bemutatkozás is az esetek nagy részében elmarad, hiszen úgyis kiírja a telefon a hívó fél nevét, ha az szerepel a telefonkönyvben. De az igazi favorit, hogy mi magunk dönthetjük el sok esetben akarjuk e, hogy lássák a számunkat vagy inkább elrejtjük. Erre szinte minden mobilkészülék alkalmas. Sőt, sok vezetékes is, bár van sok kivétel. Ilyen kivételek pl. a hivatali telefonok. Nemrég volt egy jelöltem, elment bemutatkozni, szimpatikus volt, az intézmény ígérte neki, hogy 2 nap és jelentkeznek, hogyan haladjanak tovább. Az intézmény hívta a jelöltet, de nem sikerült elérni. Jött a hétvége, majd hétfőn felhívtam a jelöltet, nekem sem vette fel. Írtam neki egy e-mailt, hogy szeretnénk őt elérni, de nem sikerül, mi a gond… illetve ha nem kéri az állást, akkor a korrektség miatt kérem, ezt jelezze vissza felém, és akkor értesítjük a 2. helyezettet… Nem telt bele 15 perc és csörög a telefonom, a jelölt volt. |
|
Módosítás dátuma: 2010. július 20. kedd, 11:41 |
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2010. június 01. kedd, 08:59 |
Alapvetően teljesen értelmetlen a fenti kérdés, de mégis felmerült bennem. Amikor úgy 10 éve nekikezdtem a munkaerő közvetítésnek első körben asszisztensi, informatikai, mérnöki és értékesítői kereséseim voltak. Az emberek jelentkeztek, vagy levadászgattam őket, megbeszéltünk egy interjút, eljöttek, akik megfelelőek voltak azokkal lebeszéltem egy bemutatkozást a partnernél, a jelölt elment, bemutatkozott, majd a munkaadó választott. A munkanélküliségi ráta jelentősen alatta volt a mostani értéknek akkoriban. Az emberek mégis mondhatni „normálisan” viselkedtek. Amit ígértek azt tartották, elvétve volt csak hiba, hogy valaki késett egy állásinterjúról, pláne egy bemutatkozásról. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy 8-9 év alatt hány jelöltem nem jelent meg a bemutatkozáson, vagy az állásinterjún. Az álláskeresés fontos volt. Ezután szépen lassan átálltam egészségügyi keresésekre, ami a mai álláspiacnak igen szűk keresztmetszetét fedi le, de mégis rengeteg embernek ad munkát, csak mint minden speciális terület ez is rendelkezik sajátosságokkal.Az egyik ilyen számomra meglepő, és szokatlan sajátosság, hogy a jelentkezők nagy része mintha nem is keresne komolyan munkát.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. június 01. kedd, 09:13 |
|
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2010. június 17. csütörtök, 09:30 |
Elég sok beérkező telefonhívás jön egy nap ahol az álláskereső a következőt mondja: „Jó napot, szeretnék érdeklődni az állással kapcsolatban!”
Vajon elégséges információt adott ara vonatkozóan mire is kíváncsi?
Ilyenkor kezdődik, a kérdez-felelek játék, ami eleinte mókás, idővel rutinná válik. „Melyik állásról lenne szó?” – Ha egy közvetítő céget keresünk fel akkor ott bizonyára egyszerre több álláskeresés is fut párhuzamosan, így nem hátrány ha már az elején közöljük, hogy „olvastam az xy oldalon az xyz álláslehetőségről…” Ez már sokat lendít a kommunikáción. Még jobb ha konkrét kérdéseink vannak. Az érdeklődések 95%-a arról szól, hogy „szeretnék többet megtudni”. Azt figyeltem meg, hogy ilyenkor szinte ugyanazokat az infókat adjuk ki elsőre, mint amit a hirdetés tartalmaz, amelyre az álláskereső érdeklődik. Vagyis semmi újat nem mondtunk neki, csak végigmentünk a hirdetésen, és az álláskereső mégis elégedett. Fura.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. június 17. csütörtök, 09:38 |
|
Írta: Budaházi Péter
|
|
2010. május 04. kedd, 12:04 |
A múlt héten meg nem tudnám indokolni miért, de volt 3 olyan jelöltem is aki szó szerint elsírta magát amikor elmondtam neki, hogy sajnos ő nem lesz alkalmas az adott munkakörre. Diplomatikus voltam, nem is bántásnak vették, csak mint elmondták, nem szokták nekik megmondani hogy miért nem alkalmasak most pedig szembesültek a „valósággal” és nem volt kellemes számukra. Az elutasítások oka mindig más volt, hol a végzettség, hol a tapasztalat hibázott.
Ekkor eltöprengtem azon, vajon tényleg jó dolog e megmondani egy álláskeresőnek, hogy az adott munkakörre miért nem ő lett kiválasztva? Egyszerűnek tűni a válasz, hogy igen érdemes, hiszen a hibáinkból okosodunk, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem mindenki viseli jól a kritikát, és az elutasítást. Lehet számukra előnyösebb lett volna egy klasszikus elutasító email, amiben szép mondatokkal van körbeírva a semmi, de okosabbak nem lesznek tőle. Volt olyan interjúm ahol kb. 10 perc után a jelöltről kiderült, hogy nem alkalmas, és erre ő is gyorsan rájött, majd megfordult az interjú és elkezdett kérdezni, hogy mit hibázott, min javítson, mit és hogyan kellet volna, és gyorsan átcsaptunk karrier tanácsadásba.
|
|
