| Az őszinteség... - már megint |
|
|
| Írta: Budaházi Péter | |||
| 2009. november 17. kedd, 10:11 | |||
|
Az elmúlt egy hónapban megszaporodtak az olyan álláskeresőim, akik érdekes tréfát űznek. Gondolok egészen pontosan arra, hogy behívok valakit állásinterjúra, be is jön, átbeszéljük a munkát, aprólékosan megnézünk mindent, hogy ne legyen meglepetés a bemutatás alkalmával a megbízónál. A kérdésre, miszerint: "Vannak-e más, párhuzamosan futó, már végstádiumban lévő állásajánlatai?" mindig az a válasz hogy nem, nincs, már hónapok óta keresek, és senki még csak vissza sem jelez. Megbeszéljük, hogy rendben, akkor pár nap és mennénk bemutatkozni, a keresés azonnali kezdést igényel, így a jövő héten már akár dolgozhat is. Öröm az arcokon, kézrázás, Partnerünk tájékoztatva a pályázóról, időpont kérése, hogy mikor tudná Partnerünk meghallgatni az álláskeresőt, mihamarabb kéne, mert neki is fontos, a pályázó is már nagyon akar dolgozni. Másnap jelöltet hívom, nem veszi fel, újrahívom, semmi. SMS, e-mail megy neki, majd jön egy gyenge magyarázkodás, hogy bocsi, de elfogadott egy másik lehetőséget. Igen, ez a lehetőség benne van a pakliban DE: ne mesélje azt az illető, hogy az a lehetőség az elmúlt 24 órában konkretizálódott, és történt meg az első körös meghallgatás, a 2. körös, és a munkaszerződés megkötése!!! És ha nem 24 órán belüli a másik ajánlat, akkor miért mondott valótlant a fenti szimpla kérdésre? "Vannak-e más, párhuzamosan futó, már végstádiumban lévő állásajánlatai?" Semmi gond nem lenne, ha elmondaná, hogy: "Igen van egy másik ajánlatom, holnapra kéne választ adjak..." Volt egy jelöltem, korrekten elmondta, hogy neki van egy másik nagyvállalattól ajánlata 48 órán belül választ kell adjon nekik, vagy bukta a pozit. Mi történt? Beszéltem a Partnercégemmel, bemutattam a jelöltet azonnal, a cég pár óra múlva visszajelzett, hogy részükről okés, a pályázó megnyerte a keresésüket. Jelöltnek szóltam, kért pár óra gondolkodási időt, mérlegelt, és döntött a két cég között. Szerencsére az én partneremet választotta :) De a lényeg: Őszinte volt, elmondta mi a helyzet, nem okozott kellemetlenséget senkinek. Nem túl szerencsés, ha egy nagyobb céghez bekerül az önéletrajzunk, majd komolytalannak állítjuk be magunkat a hírtelen visszalépéssel. Az, hogy a tanácsadónak kellemetlen, az egy dolog, de a pályázó sok esetben elvághatja magát az adott szektorban, mert bizony a felsővezetők adják egymásnak az infót. Megéri? Szerintem nem. Nem fáj igazat mondani (jó, néha igen) de így korrekt a viselkedés. Senki nem akar sunyi kollegát. Szóval,(bár fura hogy ezt kérni kell, és nem ez a természetes) legyünk őszinték, emiatt a tanácsadó nem fog kiejteni minket ha tényleg jók vagyunk, sőt, mindent meg kell tegyen, hogy mihamarabb munkába léphessünk. Az ő érdeke is. Szóval: egyenesen, őszintén. Nem fáj. Olvasták: 400 Hozzászólások (4)
![]()
...
Írta: K.Györgyi, January 05, 2010
Nekem mindkét oldalról vannak negatív tapasztalataim, új munkatársakat keresve rengeteg jó képességű azonnal kezdeni tudó jelentkezőt találtam, akiknek nyoma veszett, saját jelentkezéseimet elküldve pedig 10 címzettől 9 vissza sem jelez. Még annyit sem, hogy kösz, de részemről tárgytalan. A másik tapasztalatom, hogy a HR-es szakemberek sem mindíg "szakemberek" néha elég gyenge példányokkal lehet találkozni.
...
Írta: DjZoNe, December 15, 2009
Mivel dolgoztam HR szektorban, megtudom érteni az ingerültséget az ilyen jelöltekkel szemben. (Volt olyan, aki rosszabb pillanatomban kapott el, egy ilyen gyenge magyarázkodással a teljes profilja az iratmegsemmisítőben végezte...)
Viszont, ha álláskereső oldalról nézed a dolgot, akkor nyilván érthető a dolog. Alapvetően úgy gondolja az ember (és néhány üdítő kivételtől eltekintve így is van), hogy ha tudják, hogy van másik ajánlatod, akkor az sok esetben hátrány, és mivel még csak annyira biztos, mint a kutya vacsorája, így logikusabb azt mondani, hogy nincs. Amikor legutóbb állást kerestem, én csak akkor mondtam meg, hogy "Gyerekek, ez nem pálya, a tiéteknél sokkal jobb ajánlatom van", amikor tényleg két cég is várta, hogy oda menjek.
... Írta: B. Ági, November 25, 2009
A fentiekkel egyetértek, de az ember ugyanezt joggal elvárná egyes hirdetőktől is, mármint az őszinteséget. Előfordult, hogy eljutottam a meghallgatásra, ígértek fűt-fát-bogarat majd nagy csend... Napokig nem vette fel senki a telefont, ha hívtam a megadott számot, letették a fülembe a telefont stb. Sokkal egyszerűbb, legalábbis jobb és egyenesebb lenne megmondani a pályázónak, hogy most nem jutott be, ha így van, vagy írni egy rövid e-mailt, ha csúszik a felvételi project, vagy lefújták az egészet, mint kerülgetni a válaszadást, ha így van.
Még ha gyenge is pályázó, megérdemli emberként, hogy közöljék vele, mire számíthat! (Ez esetben szinte egy az egyben ugyanazt a munkát kellett volna végezni, mint az előző helyen, ahonnan azért kellett távoznom, mert tönkrement a cég, egyébként elismertek, ráadásul tényleg szabad vagyok, tudtam volna a megadott időpontban kezdeni, még a fizetési igényben is megegyeztünk... ) Azóta semmi hír a cégről, pedig a kitűzött kezdési időpont már 2 hete lejárt. A másik eset, mikor be se hívják az embert, csak önéletrajzostól, pozícióstól eltűnik a megkeresett cég. Pedig jó lenne tudni, mit kezdenek az ember adataival. Tájékoztatás nulla, azaz semmi, mintha elnyelte volna a cégeket a föld. Szeretném tudni, mi játzódik le ilyenkor. Mért nem tudják felvállalni az emberek a rossz hír közlését? Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2009. november 17. kedd, 10:20 |
Rekurzió: lásd rekurzió.