| Az önéletrajz ''testre szabása'' |
|
|
| Írta: Budaházi Péter | |||
| 2009. augusztus 13. csütörtök, 13:33 | |||
|
Egyre gyakrabban futok össze olyan önéletrajzzal, melyben a jelentkező nagyon szépeket ír magáról, és fényezi saját képességeit. A jelöltet persze behívom interjúra és a beszélgetés első 10 percében az addigi csilli-villi CV már nem is annyira szép. Kiderül, hogy az a professzionálisnak vélt tudás nem is annyira profi, az a nyelvtudás nem is annyira aktív, az a PC ismeret mégsem annyira naprakész..., és még hosszan sorolhatnám. Ne segítsük hozzá a HR-est, hogy nagyon gyorsan elutasíthasson. Igenis adjunk neki munkát, dolgozzon meg velünk, és legyünk őszinték vele. Minap volt bent egy jelölt, aki részt vett egy karrier-tanácsadáson valahol, ahol azt tanították neki, hogy mosolyognia kell az interjún, és kedvesnek lennie. Kollegámmal mikor ezt meghallottuk egybehangzóan válaszként annyit tettünk hozzá, inkább legyen önmaga, és legyen őszinte, sokkal többet fog elérni, mint egy álcával. Az önéletrajza neki is imponáló volt, úgy festett, mindent tud, amit a megbízónk elvár. De sajnos ez korántsem volt igaz a gyakorlatban. És ezzel nincs egyedül, nagyon sokan írnak bele a CV-be olyan tudást amivel nem is, vagy csak kis mértékben rendelkeznek. Érthető, hogy valahogy fel kell kelteni a HR-es vagy a célszemély érdeklődését, de keltsük fel azzal, hogy őszinték vagyunk. Mindig kifizetődőbb. Kellemetlen, amikor azt állítjuk magunkról, hogy jó programozók vagyunk, majd az elénk helyezett tesztfeladat kérdéseiből semmit nem tudunk megoldani. Vagy amikor az Excel tudásunkat átlag felettinek állítjuk be, de elvérzünk egy FKERES függvényen vagy egy feltételes formázás elkészítésén. Vagy egy Word feladatnál egy tartalomjegyzék vagy lábléc elkészítésével 10-15 percet bíbelődünk, az valójában nem átlag feletti Office ismeret. Bár sokaknak tényleg gyerekjáték, de még mindig többeknek komoly kihívás egy nem ingyenes levelezőrendszer kezelése, melléklet csatolása, szabályok használata. Egyesek most jót mosolyognak valószínűleg, hogy ez miért feladat, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy valóban az. (Olvastam egy kutatásról, melyben a magyar lakosság igen jelentős százalékát az "informatikai analfabéta" kategóriába sorolták.) Valljuk be, ma már egyre kevesebb helyen létezünk a gépek nélkül, így tetszik vagy sem, össze kell ismerkednünk velük, és minél jobban megismerjük, rájövünk hogy mennyi féleképpen támogathatják a munkánkat. De visszatérve az eredeti fonalhoz, ne vigyük túlzásba az önéletrajzunk fényezését, tényeket, korrekt adatokat adjunk meg benne. Elég gyakran kérik a megbízók a jelöltek szakmai tesztelését, így bizonyosan ki fog derülni, hogy amire a cég munkatársat keres, arra az adott pályázó valóban alkalmas-e. Léteznek persze más tesztek is, nem csak szakmaiak, hanem személyiségre vonatkozóak, de ezt majd máskor :) Olvasták: 531 Hozzászólások (2)
![]()
... Írta: Vértes Györgyné, August 26, 2009
Tisztelt Uram /Hölgyem!
Jó egy éve állás kereső vagyok, mivel nem miattam szünt meg a Steel - Prod Kft mert az acél piacon már 2008-ban érezhető volt a reccesszió!!!! A cég meg szünt azóta álláskeresésen vagyok, mert beszerző és üzletkötő voltam, de sajnos nyelvet nem beszélek. 36 - év munkaviszonyom van, de 53 évesen fiatal vagyok a nyugdíjra, viszont dolgozni meg öreg vagyok!!!!!!!! Kérem segítsenek mert már nem látom a kiutat. Feketén dolgozgatok de alábecsülik a munkát és nem jelentik be az embereket. A minimál bér feléért dolgoztatnak és a vállalkozók nem tudják, hogy hova menjenek nyaralni. Én egy nagyon elkeseredett ember vagyok. Üdvözlettel Vértes Györgyné Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2009. augusztus 13. csütörtök, 13:37 |
A blogban leírt dolgok jó tanácsok, és biztosan működnek, de hasonló helyzetben vagyok, mint a hölgy, azzal a különbséggel, hogy nem 53 éves, hanem 34 éves asszony vagyok. Februárban megszűnt a helyem, mert a cég, ahol dolgoztam berekesztette a gyártást és hamarosan teljesen leáll. Mára 1 azaz egy volt kollegám dolgozik a cégnél és a volt vezetők. Jó referenciákkal engedtek el, jó kapcsolatban váltunk el. Elismertek, de nem tudtak tovább megfizetni egy csődközeli cégnél. Fél éve vagyok munka nélkül és higgyék el, számos utat kipróbáltam a továbblépésre, nem malmozok ölbe tett kézzel, képzem magam és korábban szinte megszakítás nélkül dolgoztam. Váltottam is többször, ha kellett, sikerrel így a váltásban is van gyakorlatom. Korábban az elhatározástól számítva egy-két hónapon belül tovább tudtam lépni gond nélkül.
Van felsőfokú képzettségem, szakmám, nyelvtudásom - 2 idegennyelvet beszélek - igazat írok a CV-mben, valóban fordítottam és végeztem asszisztensi munkát és már más területeken is dolgoztam. Legtöbb munkahelyemen több funkciót láttam el, vagy mellékállásban vállaltam további feladatokat. Évekig, míg volt rá igény, reggeltől estig tartott a munkaidő, gyakran túllépve a napi 8 órát (néha 10-12 is volt.) Volt, hogy két állásban dolgoztam, de mindkét lehetőség megszűnt mára, szinte egyszerre, hasonló okok miatt: nincs pénze a kiadóknak, hogy megjelentesse a kiadványát. Volt igény a munkámra, szerettek is.
Tény, hogy a kiadói szakma és az egész ország jelenleg nincs túl jó helyzetben, több lehetőség is megszűnt párhuzamosan. Más területeken is próbálkozom, gyakorlatom és többféle képzettségem is van, jártam állásbörzéken, ha ilyen helyre megyek, adok magamra stb., sehol semmi. Még csak interjúra se hívnak hónapok óta, és visszajelzést se kapok arra vonatkozóan, hogy hol hibázom el a dolgokat, ha egyáltalán az én hibám... Tisztelet a kivételnek! Többször előfordult, hogy végül maga a cég visszavonta a keresést létszámstoppra hivatkozva. Sok jelentkezésem egyszerűen eltűnt a süllyesztőben, néha az se derül ki mi a cég neve (közvetítőn keresztül) és így sose tudom meg, mi lett a kiválasztás vége.
A munkaügyi központ csak a vállát vonogatja, képzéseket se indít. Májusban regisztráltam, miután lejárt a felmondásom és a passzív táppénzem. Június végére álltak velem szóba, de az se ért semmit. Nesze semmi, fogd meg jól... Megkérdeztem, támogatják-e, ha van máshol olyan tanfolyam, amivel tovább tudnék lépni, mivel adott területre valóban keresnek folyamatosan munkaerőt, ráadásul kis hajlítás lenne csak a jelenlegi szakmám kiegészítéseként. Könnyen elsajátítanám néhány hónap alatt amit kell. Nem, nem adnak más tanfolyamra támogatást, csak amit ők szerveznek. Vagyis semmire...
Önállóan kifizetni 100-200 ezer forintot tanfolyamokra jelenleg nem áll módomban, bár már kifizetném zokszó nélkül. így egyelőre könyvekből, itthon tanulok, és a család hozzáértő tagjaitól. De a tanulás ideje alatt is meg kellene élni valamiből. Korábban a munkám közben is sok új dolgot megtanultam, napi 10-12 óra mellett is néha képeztem magam önállóan. Kellett a napi feladataimhoz. tehát nem vagyok rest továbbtanulni sem.
Már külsős munkát vagy munkaerő kölcsönzésben való részvételt is vállalnék, bárhol, ahol a cég tevékenysége közelít a céljaimhoz és eddigi tapasztalataimhoz. A hirdetéseket figyelmesen elolvasom, motivációs levelet személyre szabva megírom. Az önéletrajz és motivációs levélérás minden lehetséges trükkjét, csínját-bínját kitanultam már, elolvastam egy fél könyvtárnyi karrier-könyvet, és rendszeresen olvasom az internetes karrier tippeket is. Az egyik állásbörzén a Mensa HungarIQa asztalánál kiemelkedő eredménnyel oldottam meg feladatokat és a grafológiai tanácsadáson is megerősítették az eredményt, csupa jót kaptam.
Most elsősorban dolgozni szeretnék végre! Mielőbb. Rendszerint jelzem is a munkaadóknak, hogy akár azonnal tudnék kezdeni, referenciáim vannak, portfolióm, stb. Tavasszal még be-be hívtak és viszonylag jó visszajelzéseket kaptam, de aztán az eredmény elmaradt, mert a cégek sorban visszavonták a hirdetést, megoldották házon belül a problémát.
Tanácstalan vagyok, hogyan, merre lenne érdemes továbblépni, hogy az eddigi munkám, tanulmányaim is hasznosak legyenek és végre hatékony legyen a keresés... és találással záruljon a kör. Már önálló válallkozáson töröm a fejem, de ahhoz is tőke és/vagy támogatás kell. Távmunkában is dolgoztam, alkalmasnak bizonyultam,jó is tűröm. Szabadúszóként is dolgoztam már.