Keresünk…keresünk… de vajon találunk-e? Ez a kérdés lebeg mindannyiunk szeme előtt, amikor – akarva-akaratlanul - álláskeresővé válunk. Az előbbi lehetőség szerencsésnek mondható, hiszen akkor mi döntünk, hogy munkahelyet váltunk, vagy megkeressük életünk első munkahelyét. Ha tőlünk független okok miatt kényszerülünk álláskeresésre, ne keseredjünk el – hiszen minden rosszban van valami jó.

Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő munkahely megtalálásához bizony több idő kell. De még mielőtt bármibe belefogunk, szálljunk kicsit magunkba: Milyen profilú cégnél szeretnénk elhelyezkedni? Kisebb vagy nagyobb vállalat legyen? Milyen munkakörre vagyunk ténylegesen alkalmasak? Hajlandóak vagyunk-e egy állás miatt elköltözni? Hosszú vagy rövid távra tervezünk? Vannak-e karriercéljaink? Sajnos napi szinten több olyan jelentkező önéletrajzát „van szerencsém” olvasni, akik nincsenek tisztában a képességeikkel, motivációjukkal, tényleges lehetőségeikkel. Ilyenkor kicsit elszomorodok, hiszen ezek a jelentkezők várják a pozitív visszajelzést…hiába.  Ez nem azért van, mert mi annyira szőrös szívűek vagyunk, egyszerűen a kínált munkakör és a kapott önéletrajz nem kapcsolható össze. Hogy elkerüljük a későbbi csalódásokat, ismerjük meg jobban önmagunkat, tűzzünk ki egy célt és vágjunk bele :)

Személyes tapasztalatom szerint (szerencsére régen történt :)) az álláskeresés megviseli az embert. A bizonytalanságon, a kudarcélményeken, a „Nekem miért nem sikerül, amikor a szomszéd Gizike/Pistike is talált munkát?” című kérdésen túllépve próbáljunk kicsit lazítani, és minden reggel úgy felkelni: ma sikerülni fog. Vagy holnap. Egy a lényeg: azt a szót hogy SOHA, felejtsük el.

Számos lehetőség közül választhatunk, ha álláskeresésre adjuk a fejünket. Emlékszem, az internet elterjedése előtt az Expressz újság kora reggeli(!) átböngészése volt az alap J. Napjainkban majdnem ugyanezt tesszük, az interneten számos online álláskereső/kínáló cég ajánlataival találkozhatunk. Nincs más dolgunk tehát, mint a reggeli kávé, tea mellett ezeket átböngészni. A hírlevelekre való feliratkozás is hasznos dolog, így az elsők között értesülhetünk az állásokról. Ne féljünk kihasználni ezt a lehetőséget. És még csak a lábunkat sem kell kitenni érte…

Az interneten található álláshirdetések nagy része közvetítő irodákhoz kapcsolódik. Ettől nem kell megijedni. A megbízó cégek munkájuk megkönnyítése érdekében választják ezeket az irodákat, ha jó a jelentkező, pályázata végül biztosan hozzájuk kerül. Ellenkező esetben a közvetítő cég adatbázisában marad az önéletrajz, ami nem hátrány: eggyel több hely, ahonnan visszahívásra számíthatunk, ha akad számunkra megfelelő állásajánlat.

Az igazán lelkes álláskeresők itt még korántsem nem állnak meg: több olyan vállalat van, aki csak saját honlapján hirdeti meg a nyitott munkaköröket, így csak azok jutnak el hozzájuk, akik valóban az adott cégnél szeretnének dolgozni. Érdemes tehát unalmas perceinkben feltérképezni azokat a cégeket, ahova szívesen mennénk, és elküldeni hozzájuk szakmai anyagunkat.

És végül ott vannak a jó kis ismerősök… Vitathatatlanul a kapcsolatrendszeren sok minden múlik. Akinek nincs, annak nehezebben megy az álláskeresés (tapasztalatból mondom). Bár kapcsolatokkal sem biztos, hogy életünk legszebb, legjobb, legjobban fizető állását csípjük meg, de egy-egy elejtett mondattal vagy kéréssel segítségre bírhatjuk ismerőseinket. Ugye hallottunk már olyan cégekről, ami szinte családi-baráti vállalkozás? Ahol mindenki valakinek a valakije? J

Ha szerencséje van az ember fiának / lányának, talál megfelelő állásajánlatot. A megfelelőt kihangsúlyoznám: nem mindegy hogy nekünk megfelelő vagy mi megfelelőek vagyunk-e. Nem szégyen, ha valamit nem tudunk, de gyakoroljunk némi önkritikát: ha a szükséges feltételek legalább felét nem tudjuk teljesíteni, inkább ne jelentkezzünk. Van bőven ajánlat, szerintem kitartás kérdése az egész, persze egy csepp szerencse sem árt J  A jelentkezés mikéntjét, az önéletrajz formai elemeit és a további lépéseket (interjú stb.) most nem részletezném, több blogon keresztül boncoljuk őket.

És végül egy aranyszabály: naponta legalább 2-3 helyre adjuk be önéletrajzunkat (és lehetőleg ne ugyanarra az álláshirdetésre J, a későbbi félreértések elkerülése végett jegyezzük fel, hova pályáztunk már). A visszajelzéseket is rendszerezzük, így könnyebben áttekinthető, honnan várhatunk még választ.

Hozzászólások (0)

Név

Email

Hozzászólás

kisebb | nagyobb

Kérjük jelölje be hogy elfogadja az Adatvédelmi nyilatkozatot.

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés