|
Mikor abban a szerencsés helyzetben van az álláskereső, hogy állásinterjúra hívják, akkor folytatódik a megmérettetés. Hogy miért folytatódik, s nem kezdődik? Hiszen meg kellett találni a rengetegben azt az álláshirdetést, amelyre volt affinitásunk jelentkezni; meg kellett írni a jelentkezést és reménykedni, hogy kiválasztanak és behívnak egy személyes meghallgatásra. Ezzel sajnos, még nem zárult be a kör. Ekkor van kb. 1 óránk arra, hogy bemutatkozzunk és nagyvonalakban bebizonyítsuk szakmai rátermettségünket. Ez nem könnyű feladat sem az álláskeresőnek, sem az asztal túloldalán ülőnek. Azonban van néhány alapvető bűn, amely akár azonnali eredményt hoz a kívánt állás kapcsán, vagy legalábbis nagymértékben befolyásolhatja a döntésünket.
Nos, az én nagy szálkáim az alábbiak – és gondolom sok kollegámnak is…
…ha nem jelenik meg az előre megbeszélt időpontban a jelölt.
Amikor egy jelentkező önéletrajza alapján megfelelhet az adott munkakörre, akkor egy előzetes telefonos megbeszélés után időpontot egyeztetünk egy személyes találkozásra. Nos, ha ezek után nem jön el a jelölt, azt hiszem, egy telefonhívást mindenképpen megérdemel a HR-es. Hiszen nekünk is szoros időbeosztásunk van, bár gondolom, nem kell magyarázni, hogy ez mennyire tapintatlan dolog. Hab a tortán, mikor ugyanez az ember bejelentkezik pár hét múlva és elküldi az önéletrajzát a cégünkhöz, mint aktív álláskereső (vajon, miért is nem sikerül elhelyezkednie?).
…ha késik.
Ha tudja, hogy késni fog, hiszen előfordul az ilyesmi, illendő telefonálni a cégnek, hogy kb. 5,10,15,20, stb. percet késni fog. Sokszor azzal a kifogással élnek, hogy nem tudták a telefonszámot. Ami nem igaz, hiszen mikor időpontot egyeztetünk, akkor kijelzi a telefonunk a mobilszámot, másrészt illik felkészülten érkezni, még egy munkaerő közvetítőhöz is. Másfelől igencsak érdektelenségnek tűnik az eset. És ami a ráadás, amely nemrégen történt, hogy 20 percet késett jelölt, nem is telefonált, és még csak elnézést sem kért. Előfordult már velem is, hogy az ilyen álláskeresőnek megköszöntem, hogy megtisztelt a jelenlétével, és elküldtem meghallgatás nélkül – azt hiszem, jogosan.
… ha jóval előbb jelenik meg.
Ez az előző szálkámnak éppen az ellenkezője. Van úgy, hogy a megbeszélt időpont előtt 1-2 órával jelenik meg a delikvens, mondván, hogy itt járt a környéken, és őt azonnal hallgassuk meg. Hát nem! Újra megemlíteném, hogy mi is meghatározott rendben dolgozunk. Ha itt járt a környéken, sétáljon egy szép nagyot, vagy jöjjön fel, van hely, és remek újságokat lehet nálunk lapozgatni.
…ha túlságosan „illatozik”.
Az, hogy hogyan illik megjelenni egy állásinterjún, ezer-és ezer más oldalon megtalálható, én ezt nem szeretném kivesézni. A lényeg, hogy legyen jól ápolt a jelölt, nem várhatjuk el, hogy mindenki öltönyben/kiskosztümben jelenjen meg. Azt szoktam erre mondani, hogy a munkakörnek megfelelő öltözet a megfelelő. Hiszen egy fizikai munkásnak jelentkező ne vegye elő a szekrény mélyéről az (érettségi) öltönyét és egy vezetői munkakörbe jelentkező pedig nem tesz jó benyomást rövidnadrágban és papucsban az állásinterjún. Többször előfordul, hogy a jelölt olyan illatosan érkezik, hogy az interjúszobában többszöri szellőztetés után is lefordulnak a székről az utána érkező kedves vendégek. Uraim és Hölgyeim! Erre figyeljenek oda, mert ilyenkor nem tudom, mit gondoljak, mire számítanak, mikor otthon készülődnek? Talán más illatot szeretnének elnyomni? (megtörtént, hogy egy fiatalember egy kellemesen átmulatott éjszaka után, jó ötletnek találta, ha parfümmel nyomja el a borgőzt). Vagy talán egy bálba készülnek, csak még előtte benéznek egy állásinterjúra? Nem hinném…
…ha nem kapcsolja ki mobiltelefonját.
Mindenképpen illetlenségnek találom, és igen furcsa a szituáció, mikor beszélgetés közben megcsörren a maroktelefon. A nagyon fontos emberek kiteszik az asztalra, persze nem kapcsolják ki, és ha esetleg megcsörrenne, akkor felveszik, elnézést nem kérvén, mintha mi sem lenne természetesebb. Kínos tud lenni a szituáció, ha pont egy állásinterjú időpontját egyezteti le az orrom előtt. A szétszórt álláskereső a táskájában hagyja bekapcsolva, és mire megtalálja, addigra a híres Jingle Bells-t eldalolhatjuk magunkban. Ennél is kínosabb, mikor olyan zavarba jön a delikvens, hogy elfelejti, hogyan kell „kinyomni” a hívást.
Persze, vannak olyan esetek mikor valóban egy fontos hívást várunk, ezt jelezni illik az interjú elején.
… ha tegez.
Ez számomra a kritikus pont. Nem vagyunk barátok, de még ismerősök sem. Az etikettről nem is beszélve. Véleményem szerint ezt nem kell megmagyarázni.
Ebben a részben azon alapvető problémákat foglaltam össze, mely egy állásinterjú kapcsán a legnagyobb hibának számítanak, a következő részben azt fejtegetem, hogyan (ne) viselkedjünk a beszélgetés során.
|
