Szavazás
Legolvasottabb
hirdetés
| Állásinterjú - Mi is az? Mi értelme? |
 |
 |
| Írta: Budaházi Péter | |||
| 2009. február 05. csütörtök, 15:30 | |||
|
Kevés olyan ember van a világon véleményem szerint, aki ne lenne túl legalább 1-2 állásinterjún. Vannak akik „rutinosak” benne, illetve vannak, akik legrosszabb rémálmaikat élik át előtte, és esetleg alatta. De miért is van erre szükség? Ráadásul miért vannak különféle állásinterjú típusok, mi az az A.C. (Assessment Center), mi a stressz interjú, és egyébként is minek vallatnak engem, amikor a hirdetésben szereplő elvárásoknak mind hiánytalanul megfelelek? Vegyünk egy nagyon egyszerű példát: a vásárlást. Amikor vásárolunk, akkor is megnézzük a terméket, megérintjük, megszagoljuk, nézegetjük, körbejárjuk, hogy vajon megfelel-e az igényeinknek. Rendelhetnénk katalógusból is banánt, vagy salátát, de ha kihozzák nekem a csúf megbarnultat, vagy fonnyadtat, én erőteljesen reklamálnék, hogy a katalógusban nem ez szerepelt, és átverve érezném magam.
Ezért vannak az állásinterjúk. Hogy első körben mindkét fél meggyőződhessen arról, hogy a munka tetszik-e neki, a felettes, a munkatársak szimpatikusak, a hely megfelelő… és a másik oldalon hogy az illető remek önéletrajzíró, de szakmailag kevés, vagy éppen nagyon rossz önéletrajzíró, de remek szakember, esetleg tökéletesen mutatta be magát önéletrajzában. Mind a munkaadó, mind a munkavállaló „vásárol”, és nagyon fontos döntés meghozatalára készül, hiszen sokan, életünk legnagyobb részét a munkahelyünkön, munkatársainkkal „karöltve” töltjük. Az állásinterjú lényege nem az, hogy teszteljük, mennyire jól tudjuk irányítani /befolyásolni az embereket, vagy a beszélőkénket dolgoztassuk, vagy panaszdélutánt tartsunk, hanem hogy eldöntsük, megfelelő munkakört/munkaerőt találtunk-e. A különféle állásinterjú típusok is a „vásárlás” eredményességét hivatottak szolgálni. Egy A.C. keretein belül „kiscsoportos” foglalkozásnak lehetünk részesei, különböző szituációkat kell egyénként vagy csapatban megoldanunk. Ilyenkor jön ki igazán, hogyan reagálunk a váratlan helyzetekre, egy szokatlan kérdésre, szakmailag tényleg képben vagyunk-e, vagy még van mit tanulnunk. Egy A.C. eleinte félelmetes lehet, de jó kis teszt önmagunknak is. Akik már vettek részt rajta, valószínűleg sokat tanultak belőle. A stressz interjú már más tészta. Ezt a formát ma már szerencsére nem alkalmazzák a régi alakjában. De részeit igen. Ennek lényege az, hogy felmérjük, a pályázó mennyire bírja a nyomást, a gyakori helyzetváltozásokat, a sok-sok kérdést, mennyire tud a helyzet ura maradni nyomás alatt is. Ez persze csak bizonyos munkaköröknél szükséges, hiszen vannak munkák, ahol nagyon sok külső behatás éri az embert, és van akinek a tűréshatára alacsonyabb és könnyebben eljárna a keze, ami ugye egy jó kis pert vonhat maga után, de van aki birka türelemmel és hatalmas toleranciával rendelkezik, és remekül kezeli az ilyen helyzeteket. Olvasták: 498 Hozzászólások (2)
... Írta: Steelman, October 01, 2009
"Az állásinterjú lényege nem az, hogy teszteljük, mennyire jól tudjuk irányítani /befolyásolni az embereket, vagy a beszélőkénket dolgoztassuk"
Hát pedig pontosan erről szól az egész! Aki jól el tudja magát adni, annak minden bárhol bejön (ismertem ilyen embert), aki meg erre nem képes, piszkosul alulfizetett munkakörben fog megöregedni... Én értem hogy védeni kell a HR becsületét meg minden, de aki a fent idézett mondat ellentettjével nincs tisztában és hogy mennyire az dominál, az vagy túl kevés állásinterjút látott a rosszabbik oldalról, vagy szemellenzővel közlekedik... Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2009. február 05. csütörtök, 15:34 |
Köszönöm véleményét. Amiről ír annak tény, hogy van valóságalapja. Én nem szándékozom védeni a HR becsületét, azt védje meg aki akarja. Amiről szót ejtettem az az, hogy az állásinterjúnak pont az a lényege - és itt nem csak kiemelten a közvetítőkre gondolok - hogy felmérje a jelölt képességeit. Nem is olyan régen volt pl. egy közvetítésem, a jelölt sok minden volt csak beszédes nem, harapófogóval kellet mindent kierőszakolni belőle, azonban a szakmai tudása, tapasztalata az minden más jelöltet túlteljesített. A tesztet ő töltötte ki a legjobban, szaktudása vitathatatlan volt, és meg is nyerte az állást. Nem az segítette, hogy kommunikációban erős volt, hanem a tényleges tudása. Sajnos ennek egy ellenpéldáját is megtapasztaltam már, erre is volt példa a közelmúltban, amikor egy nagyon jó kommunikációval megáldott jelöltemet végül mégsem választották ki, sokunk meglepetésére (pedig a szaktudása sem volt piskóta). Röviden, valóban vannak munkakörök ahol kifejezetten előny, ha az ember el tudja adni magát, de van sok állás ahol a szaktudás számít. És a szaktudást rizsával nehéz ellensúlyozni. Vagy ha az interjún esetleg sikerül is, a próbaidő alatt úgyis kiesnek azok, akik nem értik a dolgukat. Persze tudom, kivételek és fehér hollók mindig vannak, és lesznek is, de ne általánosítsunk. Az pedig, hogy eddigi 8 évem alatt mennyi interjút bonyolítottam le hadd legyen az én titkom, néha úgy érzem rengeteg, néha pedig hogy még mindig tudnak meglepetést okozni, és még van mit tanulnom, de majd ha túl leszek a 10. éven akkor megosztom önnel
Tisztelettel, Budaházi Péter