Szavazás
Legolvasottabb
hirdetés
| A Fizetés - Sohasem keresünk eleget? |
 |
 |
| Írta: Budaházi Péter | |||
| 2010. január 25. hétfő, 14:52 | |||
|
A minap beszélgettem néhány ismerősömmel, és a kedvenc témámnál kötöttünk ki alig 10 perc csevej után, és ez nem más mint: A Fizetés. Kinek mennyi, caffetéria, elég nem elég… a szokásos. Akkor gondoltam írok erről a beszélgetésről. Jómagam ilyenkor leginkább hallgatója vagyok a beszélgetésnek, és csak szolidan szólok bele, hiszen mint közvetítő elég sok ember fizetését és összetételét látom nap mint nap. Hogy van aki nettó 600.000-et visz haza mégis sír, van aki közalkalmazott és a havi 80.000 nettó már boldoggá teszi. Ami a dolog érdekessége volt, az a korosztály. Ugyanis ha 25 éves és 45 éves beszélget akkor ott van egy jó kis korkülönbség, és értem ha a 45 éves panaszkodik, hogy a 25 éves annyit keres mint ő. De jelen beszélgetésben 3-8 év különbségek voltak maximum. És akkor tettem fel a kérdést: Mivel lennének szerintük elégedettek az emberek 30 éves átlagkorban, átlagfizetésként? Itt aztán jött az összeesküvés elméletektől, a tudományos magyarázatokon át mindenféle válasz. Amiből én azt következtettem ki könnyed 30 perc csatározás, és néhány „átvágott torok” után, hogy nincs az a fizetés amivel elégedettek lennénk, ha átlagot kellene venni. A hangulat csillapodott, majd beszélgettünk tovább, és szépen sorba vettük, hogy ki mire is költi a fizetését. A rövid eredmény az volt, hogy alapvetően mindenki „ugyanarra” költi a fizetése legnagyobb részét. Hiteltörlesztésre. És százalékos arányban ott voltunk hogy a 100.000es fizetésből ugyanakkora százalék megy el hitelre mint a 600.000-es fizetésből. Csak az életszínvonal volt más , meg az elvárások. De nem mondanám, hogy az volt a boldogabb aki a többet kereste :), csak mert csilli-villi lakásban lakott. Annak horror a törlesztő részlete meg a rezsije. Az ő bérébe belefér, de csak a rezsi másnak a teljes havi fizetése. Ami tetszett, hogy mindenki elgondolkozott, és kicsit másként tekintett arra aki töredék bérből él. A beszélgetés végén meséltem nekik azokról az egészségügyes munkatársakról akik nagyon nagyon alacsony bérekért dolgoznak és mentik meg adott esetben az életünket, szemben azokkal az emberekkel akik színészkednek és nagyon sokat keresnek vele. Ki tud itt igazságot tenni? :) Olvasták: 470 Hozzászólások (2)
... Írta: B.Agi, February 02, 2010
A fizetéssel való elégedettség teljesen szubjektív élmény és a beosztás is... És talán furcsán hangzik, de alkalomadtán az ember akármennyit be tud osztani... Mert így van: ha milliós tételt keres havonta valaki, akkor lehet, hogy ugyanúgy elfogy hó végére a pénze, mint annak, aki a tizedét keresi, mert mások a költségeik, másképp osztják be. Az elmúlt években akármennyi is volt a bevételünk a párommal, ha sok, ha kevés, majdnem mindig megoldottuk a dolgokat, tudtunk vele tervezni és kb. ugyanannyi maradt: mert ha többet kerestünk, többet is költöttünk, tovább ért a takaró, ha "megszorultunk" akkor a kiadásokat is ehhez igazítottuk... És talán furán hangzik, de nem állítom, hogy akkor éreztem magam legjobban, mikor a legtöbb volt a bevétel!
És szerintem felesleges azt is hasonlítgatni, hogy ki hány évesen ér el X összeget. A lényeg, hogy mit kell tenni az x összegért és az illető élvezi-e amit csinál és marad-e szabadideje is élvezni az eredményt... Fontosabb, hogy arányos-e a befektetett munkával a fizetés: ha könnyen jön, akkor lehet, hogy könnyen el is verjük, más meg csapágyasra hajtja magát és mire hazaér olyan, mint egy használt mosogatórongy, így már nem is tudja igazán kihasználni amit kap... A másik fontos részlet szerintem az, hogy az adott életstílus és színvonal megfelel-e az elképzeléseinknek, meg tudjuk-e belőle valósítani az elképzeléseinket? Milyen embernek tartja magát ezáltal, az aki az x szintet eléri, és az adott életszakaszban mi a fontos számára... Azt a munkát végezzük, amit mindig is megálmodtunk, vagy kényszerpályán evickélünk? Ismerek olyan 34 éves tanárt, aki imádja a munkáját, elégedett a havi 80-100 000 Ft-os havi nettó keresetével, mert élvezi a munkáját, kiteljesedik benne, sok újat tanul folyamatosan, és minden évben 2-3 hétig nyaral, év közben meg heti 3-4x edzésre jár és látja a feleségét ébren is  )! Napi 5-6 órát dolgozik maximum, a többi szabadidő... Van ideje kutyát sétáltatni, van hobbija stb. A lakásukat sk. építették fel, és minden nep látják világosban is... Más meg napi 16 órát robotol, és kb. aludni megy haza az üres lakásba vagy a párját/gyerekeit (ha egyáltalán van), csak fényképről látja és őt is detto... Kérdés: van-e értelme havi x százezerért vagy netán millióért, vagy bármennyiért, egy luxus lakásért stb. meggebedni droidként, zombiként hazaesni és lerogyni a full luxus milliós kanapéra, ha a kutya se vár ránk? Arról meg ne is beszéljünk, aki mindezt a minimum minimumáért csinája végig, vagy "kényszerpályán" van évekig, és csak a pénzért dolgozik... Akinek semmi öröme nincs a munkája mellett, sőt, még a munkája is keserves, annak van igazán min elgondolkodnia, akármennyit is keres... Szóljon hozzá Ön is!
|
|||
| Módosítás dátuma: 2010. január 25. hétfő, 14:58 |
olyan cikket írt, amit a magamfajta képzett (legalábbis írástudó) macska is
szivesen olvas. Miau. Mert gondolom nekem szánták ezt, ugye? Engem nem zavarnak
a fekete alapon szürke betük sem, mert jó a látásom, no meg erkölcsi problémáim
sincsenek emberi munkaerövel kereskedni ugyanis macska vagyok. Nem értem, hogy
ezek az emberek naponta háromszor is esznek (minimum) és mégis nekik semmi sem
elég. Pedig még egérfogáshoz is lassúak. Valóban különös.